Nem normális, hogy mindig jó vagy!

Mindig elégedett vagyok, amikor egy jókislány, vagy jófiú szerepben ragadt felnőttből az egyéni konzultáció végére kihozok valami addig tiltott rosszaságot. Kinek mit jelent a rossz?

Van, aki már a gondolatát is elfojtja annak, hogy haragudjon. Mert ezt tanulta otthon, vagy épp a népszerű spiri könyvek tanításaiból. Egy ideát épít inkább az emberek köré, így azt sem engedi meg magának, hogy dühös lehessen arra, aki bántja. Elveszi magától a lehetőséget, hogy a jogos érzések megjelenjenek benne, majd kiszellőzhessenek – bármikor is keletkeztek - és a helyükön szabadság születhessen.

Van, aki mindig szépen beszél és gondolni sem mer semmiféle csúnyára. Ilyenkor én direkt használok számára komfortzónán kívüli szavakat, és hozok tabunak számító magyarázó példákat, hadd szokja. Hadd hallja az én számból, mert nekem könnyebben megbocsájt, mint saját magának. Ha azt látja, hogy tőlem, akiben megbízik, nem idegen a számára tiltott dolog, akkor egy lépéssel közelebb hozhatja az élet ezen részét magához. Aztán addig ügyködök, hogy legalább egy káromkodáshoz közeli szót kimondjon. Még ha az egy gyengécske “fene vigye el!”, vagy “elmennek a francba!” is. Neki az már önmaga meghaladása. Úgy folytatja innentől az életét, hogy átlépett a tiltott zónába és mégsem büntette meg érte senki sem. Sőt! Tőlem ünneplő elismerést kap. Mert nem normális, hogy mindig jó vagy!

A jókislányság/jófiúság kényszer, senki sem örömében teszi.

Meg akarunk inkább felelni, vagy félünk a rossznak ítélt énünket megélni, pedig ezekben az elzárt tartományokban sok értékes kincset lehet találni. Az önmagunk szabad megélése tesz tartalmassá minket. A gondolatainkból, érzéseinkből lesz a mondanivalónk és a szenvedélyünk, a határaink átlépéséből pedig a tapasztalatunk és a bölcsességünk. Ettől vagyunk egyediek és emiatt leszünk feltűnőek is. Jah, hogy nem mersz kitűnni? Mert mi van, ha észrevesz valaki? Elgondolkodtál már azon, hogy ez a félelem miért működik benned? Miért veszélyes látszódnod és másnak lenni, mint a többi? A saját és az egyéni konzultációk során feltárt életutak színes variációkban mesélnek e félelem hátteréről. Találtam már irigység vezérelte nevelő közeget, ami színtiszta rosszindulat ugye. Szülői féltést, ami inkább volt a szülő saját félelme, vagy egy „te se legyél több, mint én” generációk óta örökített családi minta, mint valódi segítői szándék. Volt, aki még gyerekként a rossz lelkiállapotban lévő szülőjét akarta a visszafogottságával, önmaga és valós igényeinek elrejtésével tehermentesíteni, csak aztán úgy maradt. Jókislányként, jófiúként éli azóta is a - meg sem kérdőjelezett – robot életét.

Amíg nem kérdőjelezed meg a szokásaidat, a nem tudatos mechanizmusaidat, addig csak robot vagy!

Teszed a dolgodat úgy, ahogyan azt egykor mutatták, kérték, vagy parancsolták ugyanolyan esendő emberek, mint amilyen te is vagy. Az is lehet, hogy azóta már ugyanezt tanítod te is a környezetednek és észre sem veszed, hogy a gyereked, vagy aki függ tőled, szenved ebben. És ez innentől a te felelősséged!

Az, hogy mit szabadíthatsz fel magadban, mitől lehet boldog az életed, senki nem fogja felfedezni helyetted!

Kinek jó hát a jókislányság?

Szerintem senkinek. Mert sem a jókislány, sem a másik ember nem élvezi, ha nem tudhatja ki, milyen érzésekkel, milyen gondolatokkal és elképzelésekkel akar vele kapcsolódni. Mert a jókislány/jófiú szerep nem engedi meg az őszinteséget. A jókislány tehát nem Te vagy! Az csak a megfelelés álcája. Úgyhogy kezdésnek legyél rossz gondolatban, aztán lépd át tettekben is a félelmetes tiltottzóna határát. Tegyél olyat, amivel nem ártasz senkinek, csak eddig ezt hitted. (Ha még most is ezt hiszed, rajta, vizsgáld meg logikusan, vagy kérdezz meg róla olyan embert, aki nálad láthatóan szabadabb!) Figyeld meg közben a benned zajló folyamatokat! Előre jelzem, hogy rossz lesz. Izzadni fogsz és szorongani és az is lehet, hogy a hányinger kerülget majd közben. Aztán megtörténik, teljesíted és ezzel esélyt adsz magadnak, hogy újraírd a határaidat. Hogy olyan legyél, ami jó neked. Például egyre szabadabb és boldogabb ember, aki az első lépéséből kapja az erőt a többihez.

Az egykori rosszaságból mára hivatás

Sokáig nem mertem a számomra nyilvánvalót felvállalni. Láttam, amikor valaki épp becsapja magát, vagy engedi, hogy kihasználják. Amikor ezt jeleztem, sértődött egók céltáblája lettem. Bűnösnek, szemétre valónak érzetem magamat, így hamar lemondtam arról, hogy bajkeverő legyek. Ettől még persze továbbra is éreztem és érzékeltem, amit a többiek nem, és egyre nagyobb energiával fojtottam és büntettem magamat az azóta már keresett képességem miatt. Bár az út hosszú volt és sok időbe telt, mire rájöttem, hogy az egykori rossz valójában az értékem. Ma már az emberek fizetnek nekem ezekért az észrevételekért és hálásak az általuk bekövetkezett boldogító változásokért. Mert segítek látni ott, ahol egykor vakságot fogadott és újból érezni kezdi önmagából azt, amit eddig kegyetlenül elfojtott.

„A kételkedés önmagamban volt a témája a legutóbbi egyéni konzultációnak. Itt ugye volt egy 1 hónapos kihívásom, a „legyél kegyetlen” másokkal. Nehezen indult. Kb. remegtem mikor a barátnőimnek először „odavágtam”. És láss csodát az összes megköszönte! Semmi baj nincs ezzel, ha önmagam vagyok.” – egy egyéni konzultáció résztvevője

„Csodálatos volt a segítségeddel megtapasztalnom, hogy ahhoz kell az erőfeszítés, hogy bezárjam magam védőpáncéllal, és nem ahhoz, hogy a szeretet áramoltassam. Most nagyon jó.” Beatrix

„Ma ebédszünetben vettem szendvicset, és szokásomtól eltérően most nem bandukoltam addig, amig találok egy üres padot, hanem láttam egy szimpi padot, de ültek rajta ketten, szétterpeszkedve. Én meg odamentem, hogy legyenek kedvesek szorítsanak nekem is helyet. Kedvesen arrébb is csúsztak. Most valahogy partnernek érzem magam az emberekkel. Jogosultnak. Hogy beszéljek, létezzek, megnyilvánuljak. Olyan természetesnek érzem most, hogy vagyok.” – egy 30 napos „Légy bunkó!” kihívás résztvevőjétől két héttel a kihívás kezdete után.

Mit hozhatsz magaddal egy addig tiltott rosszaság kipróbálásával?

Olyasmikről számoltak be az ügyfeleim, hogy végre észrevették őket, és tiszteletet váltottak ki az addig bántó közegből. És olyan is volt, hogy a rettegett és tiltott viselkedés után nem történt semmi sem, még csak sértődés és kellemetlenség sem keletkezett. Mert az a valaki, aki egykor elhitte, hogy rossz, azóta felnőtt lett! A felnőtt világ pedig a lehetőségek birodalma, ha megéled!

Ha kedvet kaptál a rosszalkodásból adódó lehetőségekhez, akkor nézd meg ezt a videót és vegyél részt a kihívásban egy teljes napig, hétig, vagy ha igazán átütő változást akarsz, akkor egy hónapig!