A döntés - könyvajánló

Már egy ideje az enyém volt. Amint megtudtam, hogy létezik, már rohantam is megvenni. Tudtam, hogy kemény lesz. Tudtam, hogy fájni fog. Tudtam, hogy kockázatos, hisz minden emberi érzést magamba szívó empataként, akár a mesélővel is együtt halhatok.

Ám azt is tudtam, hogy ha sikerül „eszemnél maradnom”, értékes életbölcsességekhez juthatok. Pont olyanokhoz, melyekre most szükségem van. Merthogy a sorsfordító döntésre ezennel felkészült vagyok. Ha az olvasás során sikerül egy egészséges éntudatot fenntartanom, - ahogyan azt nemrég elsajátítottam - akkor Éger Edit élettörténetében a saját kivezető utamat is megláthatom.

A Ragyogás Program befejező részében - amire október 12-én, szombaton kerül sor - az autonóm én kiterjesztése a belső munkánk célja. Vagyis annak a képességnek a kialakítása, hogy miután együttérzően kapcsolódom másokkal, nem veszítem el önmagam. Nem cipelem magammal mások megoldatlanságának a terhét és semmiféle külső szenvedést. Ez egy túlzott empatának - ahogy az egykori önmagamhoz hasonló energetikai önfeláldozókat hívni szoktam - megváltó szintlépés. Mert egy túlzott empata hajlamos feladni az énhatárait, csakhogy a másik jól érezze magát a társaságában... és még azután is. Mert szavak nélkül is érzi, amit a másik, és a benne munkálkodó ösztönös gondoskodás végtelenül kiszolgáltatottá teszi. A Ragyogás Programon erről sok szót ejtek, és az énhatárok erősítésében a harmadik rész is tartogat értékes szintlépési lehetőségeket.

Mivel a tréningkidolgozási folyamat véget ért, és az énhatáraim fejlesztésében egy újabb minőségbeli változás következett be, jó gyakorlóterepet jelentett Edith Eva Éger történetének megismerése. Még így sem egy pihentető, esti olvasmány, legalábbis nekem nem sikerült utána a nyugodt alvás.

Miben segít?

A könyv ajánlójában a pszichológusként munkálkodó írónő alábbi üzenete olvasható:

Abban szeretnék segíteni az olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól – hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik.

Zimbardo elismerő előszava is Edith Éger belső erejéről tanúskodik. Ez az elszántság és erő, mellyel ez a bölcs asszony rendelkezik, lehetővé teszi, hogy 90 felett is aktívan dolgozzon másokért, miközben az időskorban érkező szerelmet is örömmel megélje. A tréningjeim során sokat emlegetett „Megérte!” érzésről ő is sokat mesélhetne.

Az auschwitzi haláltábort is megjárt, egykor balerinának és olimpikon tornásznak készülő, aztán az álmait feladni kényszerülő hölgy tanulságokban bővelkedő élettörténetét az Ont The Spot stábja is feldolgozta. A kisfilm itt megtekinthető.