Szeretetminták

Még most is élénken emlékszem, ahogy szokásához hűen ott ült a diófa árnyékában, a saját maga készítette padon, és kedvesen engedte, hogy incifinci kislányként végeláthatatlan kérdésekkel bombázzam. Vagy épp meséljek valami kislányosan érdekeset, esetleg megmutassam neki szoknyapörgető képességemet. Miközben ő egy-egy ellopott pillanatban sziesztázni próbált, vagy a napi újság olvasását kísérelte meg.

Az egyetlen biztonság

Érzem az illatokat, a levegő sűrűségét. Hallom az udvar és a falu hangját, a világ morajlását, melyben ő volt számomra az egyetlen biztonság.
Még arra is pontosan emlékszem, mikor elétoltam az emlékkönyvemet, hogy rajzoljon bele, miközben azt gondoltam, ha ő már nem lesz, nekem az a rajz, mennyire sokat jelent majd. Kislány voltam, de már akkor az elvesztésétől féltem.
Nem volt ez véletlen, hisz ő volt az egyetlen, aki látott engem. Látott, vagyis képes volt rám hangolódni, és találkozni a lelkemmel. Felőle valóban áramlott a szeretet.

Mit jelent, hogy látnak?

Ha sirtam, arra volt kíváncsi, mi bántja a lelkemet, és nem az volt a legfontosabb, hogy mielőbb elhallgattasson engem. Amikor lelkesen meséltem, az odaadó figyelmével ajándékozott meg. De magától is kérdezett, és észrevette, értékelte a kedvességemet. Sosem éreztette, hogy sok lennék, vagy zavarnám bármiben.
Egy igazi lelki támasz volt, aki ha kellett, a saját feleségének haragjától is megmentett, bármekkora feszültség is volt ennek a következménye.

Ösztönző szeretet

Azért írom ezt most le, és mesélem el neked, mert bármennyire is azt érezted eddigi életedben, hogy nem ért meg téged senki sem, és bármilyen mélyre égett ez a minta benned, BIZTOS, HOGY VOLT 1 OLYAN EMBER, AKI LÁTOTT TÉGED.

Aki a szerető figyelmével táplált,

aki szavak nélkül is hitt benned.

Aki látta a benned rejlő szépet, a kibontakozásra váró értékeket.

És ezzel az odaadással egy olyan mintát ültetett el benned, ami a kitartásra, a mindenáron való kibontakozásra ösztönöz azóta is téged. Ami miatt azt érzed, hogy bár sokan sokfélekeppen tettek azért, hogy elhidd, nem vagy jó, - mégis él egy elhallgathatatlan törekvés a kiteljesedésre. Akkor is, ha néha annyira elfáradsz, hogy majdnem beletörődsz, az élet csak ennyi a számodra.

Azóta is keresésre ösztönöznek

Ez az egy ember még akkor is ott volt a közeledben, ha eddig nem tudatosítottad, vagy nem tulajdonítottál neki túl nagy jelentőséget. Lehet, hogy ritkán láttad, és szinte biztos, hogy korán eltávozott, vagy elszakadtatok egymástól.

Mert általában ők fájdalmasan korán távoznak az életünkből... ám mindig megvárják, hogy kellő erővel töltsenek fel, és hogy a szeretet mintai beléd épüljenek. Hogy bármennyi rétege keletkezik is a szeretetlenségnek, az általa szőtt szeretetminták mindig ott mocorogjanak benned, és keresésre ösztönözzenek.

Varázslat a szeretetlenség rétegei alatt

Ha gyerekkorod óta magányosnak, meg nem értettnek érzed magad, és most olvasod e sorokat (vagyis az önfejlesztés része a napjaidnak) biztos, hogy volt egy erőt adó ember a környezetedben, aki igaz szeretetmintákat ültetett el benned! Talán neked is most jött el az idő, hogy megkeresd, és felébreszd magadban ezeket!

„Észrevettem, hogy amikor tükörbe nézek meglepődőm a látványtól, sokkal jobban tetszem magamnak, mint bármikor korábban. Sőt, elidőzök, és felfedezem a szép vonásaim.

Sokkal jobban látható vagyok, ragyogok, magabiztosabb vagyok, ezért azt látom, hogy feltűnök az embereknek, megnéznek.

Ez már nem zavar annyira, sőt voltak olyan pillanatok amikor már élveztem is a figyelmet.” - írja az egyik kedves ügyfelem az egyéni konzultációban végzett közös munkánkat követően.

Te is engedj meg magadnak többet, és adj szabad utat a szeretet mintázatának!