A ragyogásod ott kezdődik, hogy tudod és tiszteled ami neked jó!

Nagyon egyszerű a ragyogásunkat romboló rögzült szokások felett elsiklani. Pedig önmagunk megfigyelésének hatalmas szerepe lehet abban, hogy elégedettséget, békét érezzünk magunkban! Egyszerű és hétköznapi példát hoztam arra, hogy miképpen lehet az elvárások helyett a saját szabályaink szerint boldognak lenni.

Megfigyeltem, hogy a tréningekhez készülő munkafüzet szöveges tartalmai inkább a reggeli ébredés után születnek meg, a meditációs folyamatok kidolgozása viszont éjjel, amikor mindenki más már régen alszik.

Ezért történhet meg, hogy amikor a tananyag fejlesztésével foglalkozom már szól a déli harangszó, mire kikelek az ágyból. Az ébredés utáni tiszta állapotban gyűlik össze érthető és átadható formában az az információrengeteg, melyet az azt megelőző hónapokban – szintén önmegfigyeléssel – a kutatásaimnál felfedeztem. Mintha megnyitnának bennem egy láthatatlan szelepet, amin közvetlenül belém folyna az aktuális tréning mondanivalója. Órákig pötyögöm a telefonomba az érkező meglátásokat és a munkafüzetbe szánt gondolatébresztő feladatokat. Látom, hallom, és gyorsan rögzítem is az értékes tartalmat, a telefonom érintőképernyője ilyenkor szinte füstöl az ujjaim alatt.

Értékes órák ezek, csak szokatlan módon ágyban töltöm őket. Sokáig úgy értékeltem az ilyen délelőttöket, hogy nem csináltam semmit sem.

Szó szerint semmittevőnek éreztem magamat!

Most már tudom, hogy ez csak egy romboló minta hatása, amihez tudat alatt egész életemben igazodtam és emiatt stresszeltem magamat. "Aki sokáig döglik az ágyban, az szégyellje magát, mert lusta!" Valami ilyesmit hallottam gyerekkoromban, ezért a látszólagos ágybanfekvésért önostorzó belső monológokkal és szorongással büntettem magam.

Mostanra viszont már büszkén és elégedetten szállok ki délben az ágyból miután egy komplett munkafüzetet kidolgoztam, mert tudom, hogy értéke van annak amit csináltam. Aki részt vett 2018 óta tréningemen tudja, hogy a munkafüzetek nagy alapossággal kidolgozott, információkban gazdag, érthető, és követhető tananyagot jelentenek. Olyat, amit akár évekkel később is érdemes elővenni.

Nem a munka körülményei számítanak és nem is a látszólagos tettek, hanem a hozzáállás és a befektetett energia minősége!

A tananyag fejlesztés időszakában az adott tréninggel fekszem és kelek. A napjaim minden egyes pillanatában a fókuszom az adott témán van és nem egyszer az éjszaka folyamán is jönnek a gondolatok, melyek azonnal leírok. Ezért fordulhat elő, hogy a reggeli ébredés után a munkafüzet anyaga pár óra alatt úgymond „lecsusszan”. Ülhetnék én az íróasztal mellett napi 8 órában ahogyan a szüleim is csinálták, de a kitartó kutatómunkát, az elhivatottságot, a lelkes hozzáállást a normálisnak kikiáltott látszólagos dolgozás nem pótolná.

Érdemes megfigyelned ilyen szempontból is a szokásaidat, mert a ragyogás ott kezdődik, hogy ismered és tiszteled azt, amilyen vagy! Függetlenül a tanultaktól, a szüleid elvárásától, a trendektől és a normaként elfogadott egyengondolkodástól. Mert amíg ezeket felül nem vizsgálod, lehetőséget sem adsz magadnak a ragyogásra! Felnőttként is észrevétlenül a gyerekkori elvárások szerint értékeled magadat, melyek vagy hasznosak voltak a számodra, vagy csak egy örökített szokásrend, melytől már az elődeid is titkon szenvedtek.

Derítsd ki, mi a jó neked, mitől ragyoghatsz és ne gyötörd magadat olyan miatt, ami természetességgel hozzád tartozik, csak gyerekkorodban ezt nem értették és ezért figyelembe sem vették!