Alfa, Y, X - A generációs feladatokról

A minap olvastam egy cikket, ahol pszichológus szakember segítségével az alfa generációval járó problémákat fejtegetik. Többek között azt emelik ki velük kapcsolatban, hogy nem érdekli őket a klasszikus értékrend, amit az X-generáció megpróbál átadni nekik.

Jómagam ezt a kérdést másképp látom. Felnőttek, közöttük szülők életmintáinak fejlesztésével foglalkozom, és sokszor érkeznek hozzám „problémás” gyerekek szülei is, így sok szülő-gyerek kapcsolatot átlátok.

Határozottan állítom, hogy nem létezik viselkedészavar!

A gyerekek a viselkedésükkel csupán azt jelzik, hogy a róluk gondoskodó felnőttek nem megfelelően hangolódnak rájuk.

Honnan is tudná a legtöbb X generációs ezt az alapvető szülői feladatot tökéletesen ellátni, ha ő maga is gyerekként a magányt tapasztalta? 3 óránként kellett ennie, hiába volt korábban is éhes, vagy vágyott gyakrabban az anyai közelségre; a trendeknek megfelelően csecsemőként hagyták sírni, nehogy elkényeztetett legyen; az iskolában nem a tehetségére és az érdeklődési körére voltak kíváncsiak, hanem a magolási (nem gondolkodási) képességére, és a „tanítás” sok esetben egyenlő volt a megfélemlítéssel. Még sokáig sorolhatnám az uniformizált gyereknevelés szabályrendszerét, amiben a gyerek egyedi, sajátságos igényeit, képességeit figyelmen kívül hagyták, sőt lefojtották. Tudom, látom, hisz napi szinten ezek hosszútávú hatásaival foglalkozom.

„A demokrácia fogalmát is sajátosan értelmezik, egyre hangosabbak, éppen ezért sok konfliktusba keverednek, aminek a száma folyamatosan növekszik. Az a klasszikus értékrend, amit az X-generáció megpróbál átadni nekik, az Alfákat már nem érdekli.”

Teljesen igaza van az új generációnak, ha a régi életprogramokat zsigerileg elutasítja! Az X generáció valamiféle választóvonal, aki még elszenvedte a torz nevelési mintákat, de dolga újratanulni a természetes, biztonságot adó gondoskodást is. Nincs használható mintája hozzá, a gyerekei reakciói kényszerítik ki ezt a tanulást.
Attól sem esem kétségbe, amit a cikk írója rémhírként tesz közzé, miszerint félő, hogy az új generáció majd lebontja a jelenlegi oktatási rendszert. Éppen ideje és személy szerint alig várom! Az oktatásnak a természetes kíváncsiság felkeltéséről, az életrevalóság megteremtéséről és a tehetséggondozásról kellene szólnia és nem a jövő generáció szárnyainak levágásáról.

Az alfa generáció tagjainak már van erejük és kitartásuk a radikális változások megteremtéséhez és csak támogatni tudom a törekvéseiket. Nekünk egyetlen dolgunk van, hogy egészséges önbecsülést adjunk nekik és az adás képességre tanítsuk őket. Nekik pedig az a feladatuk, hogy többek, jobbak, bátrabbak legyenek, mint amilyenek mi valaha is voltunk. Ez hajmeresztő igen, de a szüleink számára mi is azok voltunk. Most az alfákon és az y generáció tagjain a sor.

A cikkből az alfa generációval való bánásmódhoz is kapunk javaslatokat, melyeket szívből ajánlok alkalmazni, csodálatosak! A cikk írója főként az odafigyelés, a gyerekkel töltött minőségi idő, a közös játék fontosságára hívja fel a figyelmet. Bár feltételezem, ezeknek a gesztusoknak generációtól függetlenül minden gyerek örült volna…

A cikk, melyre hivatkoztam, itt olvasható.