Vagyis haladnál, de „hogyan hagyd ott őket, mégiscsak a családod...” és a „szenvedsz mellette, de tudod, hogy a maga módján szeret” dilemmákhoz és látszólagos sakkmatt helyzethez ad támpontot a történet.

A tanító álomban egyszercsak egy rendszer rabjává váltam. Olyan volt, mintha elfogtak volna és épp futószalagon történik a rabosításom.

Rideg fegyelem, érzésnélküli ügyintézők, szabadságomtól megfosztó, minden rezdülésemet figyelő fegyőrök vesznek körbe a vontatottan haladó rutin közepette.

A folyamatot megszakítja egy pillanatra, hogy jelzem, pisilnem kell. Unottan mutat a szemével egy koszos ajtóra a papírjaimat épp vizsgáló női fegyőr. Látszik, hogy púp vagyok a hátán az igényemmel, és zavaró kis vakarcsnak lát a dülledt, megvető szemeivel.

Bemegyek, de látva a wc állapotát felháborodás lesz rajtam úrrá:

- Itt biztos nem! Ez fertő!

A felháborodásom döbbenettel vegyül, mikor egy másik ajtón egy idősebb férfi lép a helyiségbe.

- Ez női wc! - üvöltöm, bár egyből eszembe jut, hogy ebben a világban, ahova csöppentem semmi sem normális, és lehet, hogy az illemhelyiség használata sem az általam megszokott módon zajlik.

Higgadtságát megőrizve a tudatommal veszi fel a kapcsolatot, a kommunikáció közöttünk innentől telepatikus. Egyből észreveszem, hogy nem kell védekeznem, mert ő normális. Érzékelhetően kitűnik az eddig látottak közül. Arca komoly, szomorú vonásokat fedezek fel rajta.

Egy belső ajtóra mutat, javasolja, hogy nézzek be rajta. Meggyötört, megfáradt, agyonhajszolt embereket látok, akik zombi módjára, emberi mivoltuktól megfosztva és embertelen körülmények között, monotonan teszik a dolgukat. Dolgoznak.

Kérdően nézek rá, mert elkeserítő a látvány.

- Ők a rabszolgák. – mondja.

- Rabszolgák??? - csodálkozom.

- Azok kint meg a kontrolláló csoport.

Dermedten figyelek az öregre, és ő mesélni kezd. Azelőtt e két csoport barátai, testvérei voltak egymásnak és szeretetben élték a mindennapjaikat.

Aztán jött az elnyomó rendszer, ami kettéosztotta “az állományt”.

Az egyik csoport a kizsákmányolható energiatermelők, az elnyomottak, akiknek esélyük sincs az egyre fokozódó terheltség és megfélemlítés miatt hozzáférni saját magukhoz, az érzéseikhez és a gondolataikhoz. A másik csoport tagjai pedig az érzéseiktől megfosztott látszólagos elnyomók, akik végrehajtják a rájuk bízott feladatot, vagyis kizsigerelik az érzőket, akik energiatermelésre képesek.

Így önműködövé vált a rendszer, csak minimális felügyeletet igényel.

Megszólalni sem tudok a döbbenettől. Eszembe jut a családom rendszere és megannyi érző ember is, akik hasonló élményekből próbálnak most talpra állni. Vagy azok, akik tiszta lélekkel egy romboló párkapcsolatban életre szóló sebeket szereztek, és nagy erővel igyekeznek meggyógyulni és újra nyitottá válni az életre.

- Rendszer a rendszerben. És mi egymásra haragszunk, miközben mindegyik tábor egy átprogramozás eredménye. – vonom le a szomorú konklúziót.

- Igen. Az áldozat tehetetlenné lett. – reagál az előbb belőlem feltörő gondolatfelhőre, majd folytatja: És mivel egyre fáradtabb, egyre kevesebb az energiája, így egyre kisebb esélye van a felébredésre is. Őket - mutat a gürizőkre - már nem is érdekli a felszabadulás esélye, hiába beszélek róla. Ha hirtelen tudatukra ébrednének és ki akarnának törni a búra alól - ami alatt ez a rendszer működik - a kontrollálók egyből megölnék őket. Pedig neki - bök az egyik megroskadt munkásra - a nővére az a fegyőr, aki téged ebbe az illemhelyiségbe küldött.

- Testvérek? És nem emlékszik erre egyik sem? – kérdezem csodálkozva.

- A feladat az első. Mármint a program szerint. Minden más lényegtelen.

- Vagyis elnyomni, illetve hagyni, hogy elnyomjanak.

Az öreg némán bólintott az elszomorító meglátásomra, és folytatta:

- Rám egyik sem hat. Szabadon mozoghatok, nem bántanak. A búrán belül és kívül is egyaránt szabad vagyok.

- Akkor miért vagy itt? – kérdezem meglepve, hisz borzalmas ez a hely.

Tanulság 1. – Két tábor lett mesterségesen(!) létrehozva: áldozatok és elnyomók.

Tanulság 2. – Amíg szenvedsz tőle, te is a működteted ezt a rendszert. Figyeld meg, hogyan!

Tanulság 3. – Ez nem a valóság! Ez csak egy kvarcjáték, élő szereplőkkel. Fogd fel játéknak a kiszabadulásodat is. Mint minden játékban, itt is ügyesnek kell lenned! Méghozzá egyre ügyesebbnek, ahogy a pályák sorában is haladsz egyre feljebb.

Tanulság 4. – A fokozatos felébredés a biztonságos. Lépésről, lépésre. (Ha hirtelen ébrednének, a kontrollálók megölnék őket. - mondta az öreg.) Kell az éberség, a szemfülesség, hogy mindig magasabb szinten legyél a fegyőröknél. Te lásd őket és ne fordítva.

Tanulság 5. – Ez egy rendszer és mint minden ember alkotta rendszerben, vannak kiskapuk, hibalehetőségek, vannak oda nem illő elemek, amik aztán képesek belülről rombolni. Jelen esetben az elnyomó rendszert az öreg, aki ébreszti az arra alkalmasakat.

Tanulság 6. – A búra alatt a feladat az első. Ennek figyelmen kívül hagyásával csak becsapod magadat és a saját idődet pazarolod olyan emberekbe való kapaszkodással, akiknek a természetellenes feladat az első.