Kinek jár a szerencse?

Meggyőződésem szerint annak, aki egy térfélen játszik az élettel! Vagyis bátran él, mer kockáztatni és lelkesedni. A biztonsági játék, az önbecsapás és az elfojtás távol tartja a szerencsét!

Mindig akkor volt szerencsében részem, amikor mertem követni a lelkesedésemet. Amint egy jól ismert helyzetbe belekényelmesedtem, vagy félelemből ragaszkodtam ahhoz, ami már nem szolgált engem és összeborult az életem.
Azt tanultam meg ebből, hogy a lelkesedést elfojtani, a középszerűbe belenyugodni, cél nélkül tűrni és félni kockáztatni, saját magunk gáncsolását jelenti!
Lehet a rendszert szidni, a főnököt vagy a többi embert okolni, az egyhelyben toporgást a körülményekre fogni, de érdemes ezzel együtt azt is tudatosítani, hogy felnőttként már kivétel nélkül minden csak a mi belső egyetértésünkkel tud megvalósulni!

Én arra buzdítalak, hogy ha valami nem kielégítő a számodra, merj dühös lenni, merj a neked nem tetsző helyzetek miatt mások megbántása nélkül alaposan kiakadni! A dühöt nem szégyellni, elfojtani kell, - még ha azt is tanították neked - hanem megélni! Ugyanis ha meglovaglod, gyönyörű átalakító erővé képes válni!

Minden tréningem kidolgozását megelőzte, hogy jó alapos dühöt éreztem!
2015-ben azért, mert nem szerettem magam eléggé és ezzel kihasználhatóvá tettem magamat. 2016-ban Önszeretet tréning lett belőle.
A következő évben azt figyeltem meg, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból arra nem méltó embereknek engedem meg, hogy uralkodjanak rajtam. Szárnyalás Műhely lett az eredménye és sok-sok megváltozott élet.
Aztán észrevettem, hogy alacsony az önbecsülésem és amíg nem értékelem magamat, addig engem sem fognak. Rengeteg változás, új igények születése és ismét sok-sok megváltozott élet volt a dühöm következménye! A postafiókom napi szinten jelez köszönőleveleket, melyek ékes bizonyítékai, hogy emberek széles körben profitálnak köszönhetően a dühöm által kiváltott kutató és fejlesztőmunkának.

🍀 Mondhattam volna, hogy a tréning kidolgozása és elindítása kockázatos, mert lehet, hogy senki sem lesz kíváncsi a mondanivalómra.
🍀 Szoronghattam volna a rólam kialakult kép miatt is, hogy elítélnek, mert őszintén beszélek a tréningeken az életemről és a legbensőbb érzéseimről.
🍀 Félhetnék az anyagi veszteségtől is, hogy amit a fejlesztésekbe fektetek pénzt és rengeteg energiát, elveszíthetem.
Igen, ez mind komfortzónán kívüli és kockázatos! Attól, hogy mindezt megteszem, még nem jelenti azt, hogy nem küzdök a félelemmel! Küzdök a tervezés közben, félek, miközben megteszem amit elterveztem, és persze az első visszajelzések megérkezése is sokszor vonszorgó évszázadoknak tűnnek. A személyemet, nevemet, a szeretett és évtizede épülő hivatásomat kockáztatom minden egyes feltámadt dühömmel.
De teszem, mert megtanultam, hogy a legnagyobb veszély beletörődni a tűrésbe, és az egyetlen esélyt az életre a lelkesedésem követése jelenti. Ez elképesztően sok energiát, bátorságot, pillanatnyi élvezetekről való lemondást, kihívásokkal való megküzdést kíván!

Korábbi életem is számtalan bátorságpróbán vezetett át:
🍀 Mertem zöldfülű kezdőként, mindössze 21 évesen egy egész iroda vezetését elvállalni, majd egy másik cégnél egyszerre több régióét.
🍀 Mertem alig 24 évesen apám korabeli szakembereknek a vezetője lenni, és türelemmel, kitartással az elismerésüket is kiváltani.
🍀 Mertem frissjogsival hóban, ködben az országot járni, mertem 3-szor is a kitaposott utat elhagyni, vagyis pályát módosítani, majd az új szakmában is nagyon hamar vezetővé válni.
🍀 A legnagyobb bátorságot az követelte tőlem, hogy felvállaljam a képességeimet, melyekkel a mai napig dolgozom, és ami mindennek az alapja a hivatásomban! Annak ellenére tettem ezt, hogy a saját szüleim egymást túlharsogva ordították, hogy mindenki rajtam fog majd nevetni, és diliházba küldenek….

🍀 Aztán pedig mertem mindent, de tényleg mindent feladni azért, hogy azt csinálhassam, ami igazán lelkesít, vagyis átalakulási utakat – tréningeket - kidolgozni. Annak ellenére, hogy a legbátrabb számítások sem igazolták ennek észszerűségét, és ahogy azt említettem, nem élvezhettem a családom támogatását sem. Egyedül voltam, mint a kisujjam, de engedtem a lelkem hívásának!

Idén azért lettem dühös, mert nem hallott meg az, akinek jeleztem az igényeimet és azért is, mert nem voltam képes kellően promotálni és a világnak is megmutatni a tudásomat. 2019-ben ebből is tréning lesz.
Szerencsére!