Normalizált hülyeségek - 1. rész

Egész életemben rossz evő voltam. Vagyis a környezetemben lévő felnőttek kitartóan ezt állították rólam, én pedig idővel elhittem, hogy velem valami baj van. Keveset ettem, és azt sem akkor, amikor “idő volt”. Az élvezetes játék, mely épp lekötötte a figyelmemet, jobban érdekelt, mint a déli harangszóval járó kötelezettségek. Nem ettem meg akármit, csak amit épp kívánt a szervezetem.
💟 Ma ezt hívják tudatos étkezésnek. A tudatos étkezés mára elfogadottan egészséges.

Úgy gondoltam, azt eszem és akkor, amire a szervezetemnek az adott terhelésnél szüksége van. Aztán a sok balhé miatt – ami az étkezésem körül zajlott - idővel rávettem magam, hogy akkor és nagyjából azt egyem, amit elém raknak, így viszonylag békén hagynak. Pedig istenigazából beértem volna nyers répával, nyers karalábéval, nyers paprikával, és azzal a kb. 5-féle főtt étellel, amit jónak tartottam. Szívesen ettem a kertben termett dinnyét, a Nap érlelte málnát, és a magam szedte diót.
💟 Ma ezt nevezik nyers étkezésnek. A nyers étkezés mostanra elfogadottan egészséges.

Egy vérbeli falusi nagymamának étkezés tekintetében semmi nem elég. „Egyél!” A mai napig összeugrik a gyomrom, ha hallom emlékeimben a parancsszót. Úgyhogy kénytelen voltam a kis mennyiségű étekről is lemondani, és megtanultam magamat degeszre zabálni.
Pedig az általam ösztönösen követett étkezési szokásnak neve is van azóta!
💟 Ma úgy hívják, minimál étkezés. És a minimál étkezés mostanra elfogadottan egészséges.

A húst sem ettem meg, mert én minden pipinket név szerint ismertem. Szerettem őket, mégpedig élve! Elképedve figyeltem, ahogy a felnőttek trancsírozzák és élvezettel boncolják azt az állatot, melynek látványa napos csibeként nemrég még a szívüket melengette.
„Hova tűnt belőlük az érzelem?” - kérdeztem értetlenkedve és a látványtól meghökkenve. Nekem az állatbarátaim végzetétől összeszorult a szívem! Alig vártam, hogy felnőtt lehessek, és úgy táplálkozzak, hogy azzal ne tegyek ki egyetlen állatot sem szenvedésnek.
💟 Ma ezt úgy hívják, vegetáriánus étkezés. És a vegetáriánus étkezés korunkban elfogadottan egészséges.

Szépen lassan hozzászoktam, akkor kapok csak dicséretet, ha megerőszakolom magam. Olyat eszek, amit nem kívánok, akkor, amikor arra utasítást kapok, és annyit, ami már nem esik jól. Totális elmezavar!

Ha jól megfigyelem, gyerekként ösztönösen mindent tudtam ahhoz, ami a (számomra) egészséges táplálkozáshoz szükségem volt. Amit akkor a felnőttektől “tanultam”, az arra volt való, hogy jól összezavarjam a természetes igényeimmel való kapcsolódásomat.
Igen, vékony kislány voltam.
Nagymamám pedig kövér, jó húsban lévő unokáról álmodott, ezért minden eszközt bevetett (értsd: MINDENT!), hogy hizlaljon. Mert ha gebe vagyok, akkor biztos azt hiszik, hogy nem kapok rendesen enni. (Szó szerint ezt hallgattam nap, mint nap...) Azt nem tartotta gondnak, hogy a tejfogaim szó szerint elrohadtak a sok cukortól, és jóformán minden nap megerőszakolt.
A szünidők alatt megtanultam, hogy szégyen gebének lenni.
💟 Ma divat (és egészségesebb is) vékonynak lenni.

💜 Mára egyetlen célom van: teljes mértékben visszatérni az eredeti, ösztönösen tökéletes étkezési rendhez, és felülemelkedni az egykor belém injekciózott normalizált hülyeségeken! 💜
Ennek egy része már megvalósult, most éppen a minimál étkezés visszaépítése kapja a hangsúlyt. Mihelyt észreveszem, hogy a testem elégnek érzi a bevitt ételmennyiséget, azonnal leteszem az evőeszközt, és befejezem az étkezést. Nem érdekel, ha ez most átmenetileg pazarlást okoz, maximum a kutyánk a megszokottnál is jobban fog kedvelni emiatt.
Nem érdekel, hány óra van, harangoznak-e éppen, akkor és azt eszem, amihez kedvem van, és ez idővel remélem egyezni fog azzal, amit a testem is igényel. Mondjuk az édesség nagy kihívás lesz... ez az egyetlen gyenge pontom.

💜 Annyit, akkor, és azt eszem, amennyi jól esik. Mert az étel van értem, és nem fordítva! 💜

(A megfigyeléseim szerint ez messze kevesebb, mint amit a társadalom normálisnak fogad el...)

Te mit ettél/vagy nem ettél meg ösztönösen gyerekként, amiről azóta kiderült, hogy egészséges döntés volt részedről?