Azért jöttek a Földre, hogy boldogságot teremtsenek. Kik ők valójában? 

Általában értetlenül áll a környezet előttük és türelmetlen megjegyzésekkel illetik őket: Miért sírsz annyit? Miért kell ezen is rágódni? Ne légy nyámnyila! Lépj már túl rajta!

Jóhiszeműek és könnyen kihasználhatóak, őszinte megnyilvánulásuk miatt mire felnőnek, rengeteg bántásban részesülnek. Emiatt nagy részük olyannnyira bezárkózik, hogy csak értő szem képes felismerni eredeti küldetésüket. Amíg a megfelelés maszkjai alatt rejtőzködnek és nem tanulnak meg együtt élni a képességeikkel, addig túlhajszoltak, lelkileg kimerültek, vészesen önfeláldozóak, vagy szigorú maximalisták lehetnek. Ők a hiperérzékenyek.

Kik ők és miért vállalták ezt a nem túl könnyű életutat?

Egy teljesen más dimenzióban léteznek, mint korunk felszínes világa, ahol még a családtagok sem figyelnek egymásra és a legtöbben önző célokért sok mindent megengednek maguknak. Az extra szenzitívek az odaadásukkal és magasszintű empátia érzékükkel jelen trendek közepette egyértelműen kakukktojásnak számítanak. Képesek egy szembejövő járókelő érzelemvilágára is pillanatok alatt ráhangolódni, a szeretett személyekkel pedig egyenesen eggyé válnak és a problémáikat is a hátukon cipelik.

Bár kívülről nézve furcsák és látszólag logikátlan elvek szerint élik az életüket, a lelkükben hozott törekvéseiket tekintve nagyon is célirányos tervvel érkeztek:

boldoggá akarják tenni a környezetüket!

Speciális fejlődési feladat

A világ jobbítására kalibrált belső program annyira meghatározó a számukra, hogy észre sem veszik, más nem így működik. Még akkor is hajlamosak a másikat megérteni és felmenteni, amikor az végig gyalogol rajtuk. A nem hiperérzékeny közeg ilyenkor értetlenül áll az eset előtt. Mindenki látja - a még alvó - érzékenyeken kívül, hogy kihasználják őket, hogy egyoldalú emberi kapcsolatokban élnek, hogy önfeláldozásuk veszélyes az egészségükre, mégis megtesznek mindent, hogy kedvében járjanak mindenkinek. Ami persze eleve lehetetlen. Így a hiperérékenyek életfeladata nem az, mint a legtöbb embernek, - hogy érzelmi intelligenciában fejlődjenek - (nekik ez a képességük eleve fejlett) hanem hogy egészséges önzőséget tanuljanak.

Első hallásra ezt nagy valószínűséggel elutasítják és megvethetik azt, aki erre rámutat. Hisz ők a saját énhatáraik alapvető védelmét is nagyfokú önzőségként élik meg és bűntudattal gyötrik magukat a legminimálisabb önérvényesítés miatt is. Ez egy ördögi kör és felébredni általában a keserű tapaszatlatok árán tudnak, a hátuk mögött addigra megannyi kiégéssel és fájdalmas áldozattal.

Nem gyengék, csak szélesebb sprektrumú érzékelők

Sokszor lelkileg és testileg is fáradtak, mivel nevükhöz méltán extra érzékenységgel fogadják a külvilági ingereket. Vagyis a fáradtság nem a gyengeség jele náluk - sőt, sokszor nagyon is erősek - hanem a túlterhelődés jele. Mivel magam is az emberiség ezen (kb.) 20 százalékához tartozom, rendszeresen van alkalmam megtapasztalnom azokat a láthatatlan, mégis zavaró energiákat, melyek a nyüzsgő terek, villodzó fények, a kontrollálatlan emberi indulatok, az ingerekkel embertelenül túlzsúfolt mindennapok, és a fájdalomtestet stimuláló filmek okoznak. Ha bejön a térbe egy frusztrált, vagy figyelmet mohón kierőszakoló ember, akkor is megérzem, ha a hátam mögött van éppen.

Hiperérzékenyeknél az sem ritka, ha emlékeznek a magzati korukra, az előző életeikre, vagy érzékelik az asztrál világ történéseit. Találkoztam olyan hiperérzékennyel is, aki érezte a Föld testének a szenvedését, miközben az utat aszfaltozták a nehéz munkagépek. Arca őszinte kínokról árulkodott, amint szeretett bolygója testén sebeket ejtenenek.

- Csak én érzem ezt? - hagyta el száját a hiperérzékenyekre jellemző oly gyakori kérdés. Merthogy a környezet rengeteg érzésünket nem igazolja vissza egész egyszerűen azért, mert nem tudja. A többség nem érzékel annyira kifinomultan, mint egy extra szenzitív személy. Márpedig gyerekkorban - sőt, már csecsemőként is - a minket körülvevők arcáról és reakcióiból nyerjük az önmagunkról alkotott képet, hogy ami megszületett bennünk érzés, annak van létjogosultsága, vagy nincsen. Ahol értik és különleges látásmódját örömmel figyelik, ott a hiperérzékeny gyerek kinyílik és megtanulja, hogy kíváncsi rá a világ. Ahol pedig érdektelenség, vagy egyenesen megvetés érkezik a viselkedésére válaszként, elbizonytalanodik, bezárkózik és elszakad attól a különleges adottságtól, amit a lelkében magával hozott.

Márpedig egy hiperérzékeny rengeteg olyan dolgot tapasztal, amivel a nem érzékeny közeg nem nagyon tud mit kezdeni. Így a „kilógok a sorból”, „velem valami baj van” és a „nem vagyok elfogadható” meggyőződések válnak énképük alapjaivá.

Kincsek ők, kiknek kiteljesedése mindenki érdeke

Arra az intuitív képességre és nyitottságra, amit ők képviselnek, nagy szüksége van jelenleg a világnak. Hogy ne puszta erőből alakítsuk a mindennapjainkat, hanem a minket körülvevő Univerzum áramlatával összhangban valósíthassuk meg a bennünk rejlő legjobbat. Ne megerőszakoljuk a környezetünket, hanem együtt éljünk vele mindenki megelégedésére. Értve ezalatt az embereket, a természetet, az Anyaföldet és azt a hihetetlenül logikusan megalkotott rendszert, mely olykor láthatóan, és sokszor láthatatlan módon, de éberen figyelve nagyon is érzékelhetően körbe vesz minket.

A hiperérzékeny érzékeli a másik érzéseit, átöleli a lelkét, ezzel emelve az embertársait. Különleges fényt és szeretetet visz azokba a tevékenységekbe, közösségekbe, ahol engedik szárnyalni. Gyerekkora óta ösztönösen ezt végzi, ezért is lenne közös érdekünk rájuk vigyázni. Ezek a lelkek hatalmas feladatot vállatak és csak úgy tudják küldetésüket végrehajtani, ha az értő és óvó közeg által biztonságban és megbecsülésben tudnak működni.

Sokat kell magáról tanulni

Ha a hiperérzékeny képes megtanulni a képességei szerint élni és önmagára odafigyelni, akkor rengeteg áldással tudja a környezetét gazdagítani és ezzel párhuzamosan lehetősége van boldog életet élni. Ehhez tudatosítania szükséges azokat a veszélyeket, melyeket hajlamként hozott a képességeivel közös csomagban.

A következő írásokban ezekről az útvesztőkről, illetve a hiperérzékenység mellett megvalósítható boldog élet feltételeiről és trükkjeiről olvashatsz!

Ha magadra ismertél, és szeretnéd a hiperérzékenységedet áldásként megélni, teljes és harmonikus életet kialakítani, akkor neked való a Teremtés Műhely 1-2. modulja. Hasznos tippek és tanácsok, valamint a belső munkát segítő meditációk állnak a rendelkezésedre, hogy felfedezd a számodra éltető, nyugalmat adó életet.