Gondolatok a vastag sminkről, botoxról és az önbecsapás egyéb eszközeiről

Mindig elcsodálkozom, mikor gyönyörű, fiatal lányokat vastag sminkben látok a szimpla hétköznapokon. Szomorú azt látni, hogy zsenge bőrüket nap, mint nap alapozók, korrektorok, bronzosítók és highlighterek rétegei alá rejtik, a közösségi médiában megosztott fotóikhoz pedig filterek szükségességét érzik. Műszempilla, műmell, feltöltött ajkak... ezek mind-mind elfogadott összetevői most már egy divatos fiatal lánynak. Ebből arra következtetek, hogy amilyenek valójában, az valamiért nem megfelelő a számukra.

Kit csapnak be ezzel, kinek hazudnak nagyobbat? Maguknak, vagy a világnak?

Hogyan fognak ezek a lányok 30, 40 évesen a bőrük természetes folyamataira reagálni, ha már most, életük legszebb állapotában is csak vastag maszkkal az arcukon lépnek ki az utcára? Mire lesznek képesek az idő előrehaladtával, hogy elrejtsék az idő nyomait? Akkor hogyan fogják magukat bántani?

Botoxhatás

Mint megtudtam, már most is vannak, akik megelőzésként használják a botox kezeléseket, mert hisznek a sokat ígérő marketingnek. A botox idegméreg! Mégis elhiszik, hogy ezzel nincsen semmi gond sőt, egyenesen jót tesznek vele a bőrüknek. És azt is elhiszik a termékforgalmazóknak, hogy ők a tudatosan gondolkodók, mert megelőzik ezzel a ráncokat. Arról már nem szól a fáma, hogy ezzel nem életteli, hanem hullamerev arcot varázsolnak maguknak.

Lehet maradi vagyok, de inkább vagyok természetesen ráncos, mint a jól marketingelt szépségklinikák szerint tudatos. Szerintem nem ez a valódi tudatosság és csak remélni merem, hogy egyszer kimegy a divatból a botox hatás!

Az álarcok és az önámítás divatját éljük, ami a leghatékonyabban szakít el a hiteles önmagunktól.

Nagyon sajnálom a mai fiatalokat, mert ennek a trendnek komoly hosszútávú hatásai vannak a testi-lelki egészségre, és főleg az énképre nézve. El sem tudom képzelni, hogy mennyi munkára lesz szükségük, hogy ezek után újra megtalálják a hiteles önmagukat. Hogy szépnek lássák a természetes adottságaikat és elfogadják a múló idővel járó folyamatokat.

Hálát adok a sorsnak, hogy amikor én voltam tini, még nem volt divat az arcunkra maszkréteget sminkelni. Kihúztuk a szemünket, rúzst tettünk a szánkra és ennyi. Pénzünk sem volt ennél többre, és nem is éreztük szükségét a valóságunk torzításának. Most már 40 évesen lehet, hogy illene többet áldozni a hibák elrejtésére, de egyszerűen nem visz rá a lélek.

Kinek hazudjak?

Magamnak nem fogok, hisz nagyon jól tudom, hogy az önbecsapás a legártalmasabb csapda a világon. A világnak meg minek? A párom ismer, látott már közelről elégszer és a külvilág előtt sem szégyellem sem a ráncaimat, sem a tág pórusokat - melyek megjegyzem mindig is megvoltak -, sem pedig a genetikailag örökölt karikákat a szemem alatt.

Egyszer, hirtelen felindulásból nagy erőket fektettem ez utóbbiak eltüntetésére, mindenfélével próbálkoztam, amit a témában talált youtube tutorial videókban láttam. Próbáltam lépést tartani a világgal, de rájöttem, hogy nem életcélom a rengeteg sminktermék, arckrém, szérum, hatóanyagok beláthatatlan sokaságának felhalmozása és az ugyanennyire nyomasztó mennyiségű sminktechnika elsajátítása. Azon túl, hogy sajnálom rá az időmet, a rövidke próbálkozásomat a bőröm sem fogadta kitörő örömmel. Kb. minden kipróbált húdemagasszinvonalú beauty termékre alapos hisztivel reagált és sokszor annyi időbe telt újra megnyugtatni, mint amennyi ideig a kísérletezések tartottak. Teljesen igaza van!

Igényesen és önazonosan

A bőröm olyan, amilyen. Jelen pillanatban 40 éves. Akkor is annyi, ha reggeltől estig elrejtem és akkor is, ha büszkén viselem. Nagyon nagy dolognak kell történnie, hogy maximum púderrel fedjem el a csillogását, ezért mindenki vegye megtiszteltetésnek, ha a vele töltött programon ilyet lát! Biztosan egy számomra kiemelt alkalom, hogy effajta kényelmetlenségekhez folyamodom. Lassan így vagyok a magassarkú cipőkkel is, melyek megszámlálhatatlan mennyiségben sorakoznak a szekrényemben a múltam hozományaképpen. Mostanra már örülök, hogy minden évszaknak megvan a kényelmes cipődivatja és nem kell tovább sanyargatni a fiatalkorban extrém magas és extrém keskenyorrú cipőkben deformálódott lábamat. (A korombelieknek ez a káros trend jutott fiatalon...)

Egyre jobban szeretek a természetes önmagam lenni és a saját bőrömben magamat jólérezni. Mindemellett továbbra is imádok csinos és igényes lenni, de már nem vagyok hajlandó ezekért egészségtelen áldozatokat hozni.

Minden kornak és generációnak megvannak a maga buktatói és lehetőségei, divatjai és kakukktojásai. Bízom benne, hogy egyszer a természetesség lesz az elismerésre méltó, és a divat diktátorai veszik a fáradtságot, és a döntéseik hosszútávú következményeibe is hajlandóak lesznek belegondolni kezdve a termékforgalmazóktól egészen a youtuberekig.

Addig pedig fiatalok, merjetek különcök lenni és ne a sminktermékekkel, hanem a személyiségetekkel, a hozzáállásotok formálásával akarjátok magatokból a maximumot kihozni!