Mi számít igazán? A genetika, vagy a neveltetés? - filmajánló

16 éves koromig nem adtam fel, és megrögzötten kerestem az ikertestvéremet. Pedig volt, hogy naponta mondták el, hogy „nincs és nem is volt ikertestvéred”!

Ennek ellenére emlékeztem, és szentül hittem, hogy találkozhatunk egyszer! Az ikertestvéremhez kötődik a gyerek fejlődése szempontjából oly fontos fordulópont is, amikor rájöttem, a szüleim nem tudnak mindent. Sértődötten és dühödten jöttem ki a konyhából, ahol addig anyut faggadtam.

- Otthagytátok a kórházban? Ígérem, nem fogok haragudni, nyugodtan elmondhatod!

- Egy másik család neveli?

- Vagy lehet, hogy a szülésnél nem mondták el az orvosok, hogy ketten voltunk és nem vettétek észre őt? - záporoztak a kérdések.

- Lehetetlen! Ha két gyereket szültem volna, azt észreveszem! Hagyj már békén ezzel! - mondta immár sokadszorra és egyre idegesebben.

Összefonott karral - ahogyan a gyerekek duzzogni szoktak - bevágódtam az ágyra és végérvényesen megállapítottam: “Ők nem tudják az igazságot!” Ekkor 3-4 éves lehettem. A gyerek szempontjából ez a felismerés, hogy a szülei nem istenek és nem mindentudóak, rendkívüli jelentőséggel bír. Innentől a gyerek mer és tud magára önálló gondolatokkal bíró, különálló létezőként tekinteni.

Ettől a perctől kezdve egyedül szőttem az álmokat az újbóli találkozásunkról. Kedvenc könyvem A két Lotti lett, mely egy szerethető történet arról, hogy két kislány egy gyerektáborban találkozik ismeretlenül, és aztán rájönnek, hogy ők ikrek. A szüleik elváltak és az egyik az apához, a másik az anyához került.

Megvolt mindenféle kiadásban a polcolom: pöttyös könyvben és modernekben. Láttam az összes filmfeldolgozást belőle, amit azóta is szívesen megnézek, mert melengeti a szívem.

Jól emlékeztem!

A remény, hogy újra látom az ikertestvéremet, sosem veszett ki belőlem.

Azóta megtudtam, hogy az anyaméhben valóban ketten indultunk útnak. Jól emlékeztem. Ikertestvérem körülbelül a harmadik hónapig volt velem, aztán meghalt mellettem. Elveszítettem. És ez a korai veszteség alapjaiban határozta meg az életemet.

Most már hivatalos megnevezése is van ennek a jelenségnek: vesztett iker szindróma. A legbátrabb feltételezések szerint az emberek közel fele érintett benne. Nemtől, iskolázottságtól és kultúrális hatásoktól függetlenül hasonló tünetekkel jár: a túlélők bűntudatával, tudatalatti vezekléssel, félemberség érzettel, állandó kereséssel. Angster Mária, a téma hazai kutatója könyvet is írt róla.

Egyéni konzultációkon magam is gyakran találkozom a jelenséggel, mint a megakadások gyakori kiinduló pontjával. Magam is valóban nagyon hasonló törekvéseket, belső állapotokat és személyiségjegyeket fedezek fel a vesztett ikresekben.

Érintettként tudom, hogy meghatározó élmény újra találkozni vele, a lelkével. Átölelni azt, aki először volt a világon a legfontosabb és akit aztán elveszítettem. Tapasztalataim alapján életreszóló élmény az újratalálkozás!

Sok vesztett iker szindrómás hiszi azt tudat alatt, hogy ő ölte meg a testvérét, mert túl sok volt, vagy túl gyors, túl éhes, túl akaratos... ezért visszafogott életet élnek, és nem vesznek részt az élet természetes versenyhelyzeteiben. Meghúzzák magukat inkább és engedik, hogy ezennel ne ők legyenek a nyertesek. Mert amikor legutóbb ez volt, valami nagyon szörnyű történt és azt nem akarják még egyszer.

Egyesek a halált is megszállottan keresik, hogy minél előbb a testvérük után mehessenek, tudat alatt persze. Gyakran extrém sportokat űznek, vagy veszélyes munkát választanak maguknak. Megint mások kettő helyett élnek, hogy fenntartsák a megszokott felállást és enyhítsék a lelkükben tátongó fájdalmas hiányt. Vagy azt a forgatókönyvet választják, hogy halottak és mozdulatlanok maradnak egész életükben, azonosulva az eltávozott testvérükkel.

Megéri a befektetett munka

A saját működésemet és az ügyfeleim élettörténetét látva bár sokrétűen szövi át e korai veszteség az életet, érdemes belefektetni az energiát a felfejtésébe! Hisz a megnyugvás, az önmagunkra találás lesz a kitartó munka eredménye. Ha anyaként veszed észre a gyerekeden a gyanús jeleket, akkor is érdemes lépned az ügyben, hisz rajtad keresztül is hat rá a gyógyító folyamat és te is feldolgozhatod a gyászt, mely félbe maradt. Hisz a lelked érezte és átélte a veszteséget, csak a tudatos szinten nem dolgozhattad fel!

3 fiú, 3 család, 3 nevelési mód

Az ikrek elválása a gyerekek számára okoz a leginkább életreszóló traumát. Nemrég egy megható dokumentumfilmben dolgozták fel 3 szétválasztott ikerfiú történetét, akik egy kegyetlen kísérletnek voltak a szereplői. Egy véletlen folytán 19 évesen találtak egymásra. Három különböző család, háromféle anyagi környezet, háromféle nevelési mód.

A kísérlet megalkotói arra voltak kíváncsiak, hogy melyik az erősebb hatású az életút tekintetében: az öröklés, vagy a nevelés?

A film címe: Három egyforma idegen. Az igaz történetet feldolgozó dokumentumfilm meghatározó élményt nyújt minden önismerettel foglalkozó embernek.

Ha úgy érzed, hogy érintett vagy az ikervesztésben, esetleg a gyerekednél merül fel a gyanú, minél előbb érdemes lépéseket tenned! Mert a fájdalmat, melyet még a születés előttről cipelnek az ikervesztettek, nem múlasztja el sem az idő, és semmilyen későbbi örvendetes körülmény. Az okok a tudatos szinttől elzárva rejtőznek, mégis meghatározó fékeket jelentenek az egyéni sorstörténetben.

A témához ajánlott:

Boldog Gyerek Program