Ezt tedd nehéz helyzetekben!

Az elme szereti a megszokásokat és azt, ha lehetőleg minden változatlan. Egy olyan világban, ahol egy biztos van, az pedig a változás, ez az elme szintjén elég nagy kihívás.

Jó, ha tudod

Mindez kellemetlenséggel járhat, de van egy óriási nagy szerencsénk, ugyanis nem az elménk az egyetlen, mely a figyelmünkre éhezve, ugrásra készen áll, hogy szolgáljon minket. Létezik bennünk egy tudatos gondolkodó részünk is, ami képes mérlegelni és a figyelmet a jelenre helyezni. Éppen ezért, ha használjuk ezt a képességünket, észreveszünk megannyi lényeges dolgot, amit a mechanizmusok és automatikus válaszreakciók világában élő elménk nem fog fel.

Az elme ugyanis a megszokott dolgokhoz képest vizsgál mindent. Ha hiányzik valami, vagy csak fennáll a veszélye, hogy hiányozhat, akkor automatikusan elindít egy pánikreakciót.

Mit jelent ez a koronavírus idején?

Nincs liszt és kitör a tömegpánik. Mindegy, hogy az emberi egyed kivétel nélkül képes életben maradni liszt nélkül is, ezt az elme nem mérlegeli. Mint ahogy azt sem, hogy az élet velejárója a kihívások, a nehezebb és a boldogító időszakok váltakozása, és az újabb és újabb átrendeződések. Ezek pedig sosem káoszmentesek.

Az elme annyit érzékel, hogy a megszokott dolgok veszélyben vannak - még valós hiány sem kell, hogy keletkezzen - és egyből pánikreakcióval terheli a szervezetet. Amennyiben nem történik meg a felnőtt gondolkodásra képes tudatos tudat felébredése, akkor ki-ki vérmérséklete szerint reagál erre hisztérikusan, agresszíven, magába fordulva, vagy reményvesztettséggel. Holott annyiról van szó, hogy nem a megszokott szendvicsünket esszük reggelire, hogy át kell alakítanunk a szokásainkat, az értékeinkhez való hozzáállásunkat, a pénzügyi gondolkodásmódunkat.

A felhők felett mindig süt a nap!

Abban az esetben, amikor a tudatos tudat bekapcsol - mert megnyugszunk, mert az első pánikreakció után összeszedjük magunkat és mérlegelünk - aktiválódik az emberi találékonyság. Kutatómunkába lendülünk és megoldásokat keresünk. Megbarátkozunk a kialakult helyzettel és elkezdjük eloszlatni tudatunkat elborító viharfelhőket.

Az életmódot váltók is tipikusan először ijedtséggel reagálnak főleg, ha az hirtelen és külső kényszer hatására történik. Mert mondjuk egy betegség miatt diétás étrend szükségeltetik, és a gyógyulás miatt bizonyos megszokott alapanyagokról le kell mondani.

Emlékszem, mikor még friss volt a kapcsolatunk a párommal, a kedvében szerettem volna járni, ezért rendszeresen húsos ételekkel leptem meg. Nekem ez a megszokott életem ellenére történt, hiszen sosem rajongtam a húsért. A szerelem átlendített a megszokásaimon, de aztán idővel újra visszarendeződtem. Először csak a hús érintésétől undorodtam, ezt kiküszöböltem úgy, hogy gumikesztyűben dolgoztam fel. Aztán már büdösnek is éreztem, végül megenni sem bírtam, mert kifordult a számból. Mindez egyetlen hét alatt lezajlott. Miután közöltem a párommal, hogy innentől itthon kizárólag vegetáriánus ételt kap, kétségbeesett és kiakadt. Számítottam erre a reakcióra és azzal is tisztában voltam, hogy én sem vagyok képes megerőszakolni magamat. Ezért hosszútávon gondolkodva abba fektettem energiát, hogy megszerettessem vele a növényi táplálkozást. Finomabbnál finomabb növényi ételeket tettem az asztalra. Olyanokat, melyeket a munka mellett is volt kapacitásom elkészíteni és bármikor tudom újra produkálni. Egyszerű, tápanyagban gazdag és finom ételeket.

Közös történetünk eredménye az lett, hogy immár 8. éve nem eszünk húst, miközben ő világversenyeken is rendszeresen induló sportoló a főfoglalkozású munkája mellett. Vagyis ereje teljében, és ezt az elért eredményei egyértelműen tükrözik.

A legjobb, amit tehetünk

Ha nem áll mellettünk senki, aki segít nekünk a gondolatainkat és szokásainkat rendezni, a pánik helyett a lehető legjobb, amit tehetünk, hogy

tudatosítjuk azt, ami van. Ezzel a jelenbe irányítjuk a figyelmünket és nem a megfoghatatlan, innét nézve ismeretlen jövőtől félünk.

Amikor a tudatunk a jelent pásztázza, észrevesszük azokat a lehetőségeket, melyeket eddig a megszokott sínpályákon mozogva fel sem fedezhettünk. A kenyeres példára visszatérve rákereshetünk a google-ben a “finom reggeli házilag” kifejezésre, esetleg a „kevés összetevőből” keresőszóval is kiegészíthetjük és máris színes lehetőséghalmaz áll előttünk.

Tápláló és a szervezet számára értékes összetevőket tartalmaz például a zabkása, melyet vízzel, tejjel főzve, fahéjjal, vagy kakaóporral, mazsolával, gyümölcsdarabokkal ízesítve energiadús és egészséges reggelivel kényeztethetjük magunkat. Olcsó, könnyen beszerezhető, egyszerűen elkészíthető. Ez csak egyetlen példa, de

emlékeztessük magunkat arra, hogy az emberi találékonyság nem ismer határokat és mindig a kényszer szüli a legjobb megoldásokat.

A kényelem sosem hozna akkora fejlődést sem gondolkodásmódban, sem egyéb tekintetben, mint a nehéz időszakok.

A hozzáállásunkkal teremtünk

Tekintsünk a válságokra - mindegy, hogy egyéni, vagy világszinten keletkezik - egy újjászületés lehetőségeként. A hozzáállásunkkal ugyanis megteremtjük a jövőnket. Tudatosítsuk, hogy probléma mindig is volt és mindig is lesz, viszont lehetőségünk van annak megválasztására, hogyan kezeljük ezeket.

Egyetlen kérdéssel visszahozhatjuk a figyelmünket a termékeny jelenbe:

Mi van most?

Fogalmazzuk meg a kialakult helyzetet minél konkrétabban és minél inkább leegyszerűsítve! Példánknál maradva előfordulhat, hogy akár hetekig nem jutunk hozzá ahhoz az élelmiszerhez, amihez hozzászoktunk az évek alatt. Előfordulhat, hogy fell kell adnunk a szokásunkat. Igyekezzünk minden részletet meglátni, mélyére menni a valóságnak. Ha így teszünk, a következő kérdésre adott válasz sem felszínesen, hanem széles spektrumú variációkat felsorakoztatva jelenik meg. Valószínű, hogy nem az első 5 percben születik meg a megfelelő megoldás, de ha a tudatunkat kitartóan a jelenben tartjuk, akkor előidézünk egy előrevivő állapotot.

Mit tehetek most? Például felkészülök eddig nem megszokott, alternatív megoldásokra.

Magam állítom elő, amit eddig készen vásároltam, vagy ha erre nincs lehetőségem, mert rajtam kívül sokan így gondolkodtak, akkor marad a google és a kreatívitás, az emberi találékonyság, a komfortzóna elhagyása. Ami nem más, mint a fejlődés előszobája.

A fejlődés pedig sosem kényelmes, minden esetben erőfeszítést és kitartást igényel. Olyat hozhat ki belőlünk, amiről azelőtt nem is gondoltuk, hogy képesek vagyunk. Átrendezi a fontossági sorrendünket, új képességek kifejlesztésére sarkall minket és az is lehet, hogy átmenetileg visszaesést élünk meg. A káosz után pedig új emberként állhatunk fel.