Ez az első lépés az új szinthez

Nemrég láttam egy videót egy elültetett magról, melynek a növekedését lehetett a gyorsított felvételen megfigyelni.

Gyökérben az erő!

Ez a videó emlékeztetett arra, hogy minden új élet azzal kezdődik, hogy először gyökeret ereszt. Bár minden ott van koncentráltan benne, mégis a mélybe nyújtózkodó gyökerek az elsők, melyet magából megteremt. Mert hiába látunk rá az új szintre, hiába a magasröptű elképzelések, az új irány bennünk lüktető életszerű képe, ha nincsenek erős gyökereink, mielőtt a magasba érnénk, a hiányzó stabilitásunk életképtelenné tesz. A gyökérben rejlik a megtartó erő, és a táplálékfelvétel lehetősége.

Talajcsere

Amikor egy új életszakaszt kezdünk, akkor egy ilyen új magocska indul neki az életnek. Ennek az új magocskának pedig új gyökeret szükséges eresztenie, amihez bizony az igazán felemelő átalakulások előtt a talaj kicserélése is szükséges. Minden addigi kapaszkodásainkat hagyjuk ilyenkor elveszni, és minden fájdalmunkat, aminek már nincs helye az új szinten, bizony el kell elengedni. Hagynunk kell magunkból "kifájni".

Új élet, és az azt megelőző fájdalmak

Lenyúlunk ekkor bensőnk sötét mélyére, és szálanként vágjuk ki magunkat az addigra megszikkadt és elhasznált földől. Bár gyengének és elveszettnek érezzük eközben magunkat, ilyenkor vagyunk a legerősebbek!
Hajt minket egy földöntúli erő, mely segít, hogy a ránk váró új talaj új táplálékkal szolgálhassa az új életünket, és új szabályok mentén találhassuk meg benne a helyünket. Új társakhoz újfajta módon kötődve, új fényviszonyok között, új lehetőségek és megélések közepette tapasztalhassuk meg, mire vagyunk valójában képesek.

Ideális körülmények várnak!

Egy ibolya egészen másképp fejlődik ott, ahol nem tapossák és tépik le virágját napi szinten, hanem megbecsülik és természetes élőhelyén gyönyörködnek benne. Ahol az illatára azt mondják, hogy fenséges, és nem várnak el mást tőle, csak amire az univerzum teremtette: hogy színesítse és megélje az életet.