A gyerek meg kénytelen volt engedni az erőszakos anyjának és apjának, és motorikusan nyelte és csak nyelte a szájához szorított falatokat. Ha nekem kellett volna megennem akkora adagokat, akkor a nap hátralévő részében a telítettségtől mozdulni sem bírtam volna.

Ezekből a jelenetekből sajnos megjósolható a gyerek sorsa. Nagy valószínűséggel ugyanolyan elhízott és szorongó lesz, mint az apja és az anyja. Arcukra kiült az örömtelen vegetálás üressége és egyetlen élvezetforrásuk nyomai messziről rájuk vonzotta a döbbent tekinteteket. Jelenségek voltak, a szó nem túl szívderítő értelmében.

És anélkül, hogy megkérdőjelezte volna bármelyikük is a szokásaik helyességét, ugyanazt a mintát adták tovább az egyetlen gyereküknek, amit valószínű, hogy ők is a szüleiktől örököltek. Így az ő kis porontyuk is a cikizések és csúfolódások célkeresztje lesz, ő is végignézi majd tiniként, hogy a többiek már rég randiznak, miközben iránta senki sem érdeklődik évek óta. Neki sem fognak majd ruhát kapni a boltokban, és örül majd, ha akad egyetlen nadrág, ami nem reped szét rajta.

Belekerül egy ördögi körbe, mely az önbizalomhiány, a kirekesztettség, a lépten-nyomon megjelenő megvető pillantások által erősödő szégyenérzet övez, melyben az egyetlen megmaradt élvezet ugyanaz lesz, ami egykor a lejtőn elindította: a gondolkodásra képtelen, erőszakos apja és anyja társasága és a szüntelen zabálás monotonitása.

És ez a gyerek azzal a meggyőződéssel éli le az életét, hogy ő öröklötten kövér alkat és imád enni.