Mágikus szavak, melyek szorongást programoznak

Egy szép, koraőszi napon kihasználva a jó időt, sétáltunk egyet a szívünknek kedves győri Aranyparton. A zsúfolt parkolók és a bőröndök tömkelege jelezte, épp elcsíptük egykori fősulink újdonsült koleszosainak beköltözését.

Életkép

Kézzelfogható volt az izgatottság, mintha csak az eső előtti hangyabolyt látnám. Figyeltem az arcokat, a mozdulatokat, ki kivel jött és mennyi cuccal. Messziről ki lehetett szúrni a gólyákat! Sugárzó bizonytalanság, még megengedett szülői túlbuzgóság, elveszettség és érthető izgalom, hisz sokan talán most fordítanak először hátat a szülői háznak.

Mi meg egyből nosztalgikus hangulatba kerültünk, hisz ami nekik most kezdődik, az számunkra már a múltidős legszebb éveket jelenti.

Szülők és útravalók sokszínűsége

Nem bírtam magammal, a folyton megfigyelő-analizáló mivoltommal, és bőszen fürkésztem azt is, ki hogyan indítja útnak a csemetéit. Voltak amazon anyukák, heves intézkedők, ügyeket stabilan kézben tartók, kik mögött a megszeppent elsős és a többi családtag csak némán szemlélte a folyamatokat.

Aztán akadtak olyan szülők is, akik maguk is buliként fogták fel a gyermekük új élethelyzetét. Legalábbis jókedvük alapján így néztek ki. Lelkesen pakolták az üdítőkkel tömött kosarat, húzták a bőröndöt, a fülükön is táska, és közben a szemükből valamiféle huncutság sugárzott. Talán egykor ők is megélhették ezt, és jól tudják micsoda értékes évek ezek.

Voltak csak szülőkkel, és voltak népes kísérettel érkezők; aggódó szerelmestől búcsúzók, sarokban ácsorgók és újdonsült szobatársakkal a környéket felfedezni indulók is, akik még nem is sejtik, mi mindennek fog teret adni a most először látott, amúgy gyönyörű helyszín.

A töltés túloldalán aztán nagyokat pihentünk a még ma is nagy fősulis bulik helyszínéül szolgáló Lapos mellett, miközben a kutya elrágcsált a talált botokból vagy két folyómétert.

Így öröklődik a szorongás

Visszafele elsétáltunk egy, a többiektől távol álldogáló, látványosan szorongó, szürke kisegér forma lány mellett. Épp útravalóval látta el a még nálanál is jobban szorongó, szigorú arcvonású édesanyja, kinek vehemens szavait a földet bámulva hallgatta:

"Ki tudja, milyen társaság ez....

Figyelj majd....

.... nehogy...." - hallottam az instrukció foszlányokat.

A színesebb jövőkép reménye

És közben dobtam egy hatalmas drukkot a fiatal lánynak, hogy az előtte álló évek alatt legyen ereje, lehetősége áttörni az édesanyja félelmeiből épült vaskos falakat, és megtalálja azokat az örömöket, melyek újra élettel töltik fel. Hogy a tőle való távolság, és a korosztálya hatása erősebb legyen, mint a megfelelési vágya, a sokat hallott kritikák és ítéletek, melyek kíméletlenül - és meglehetősen korán - szívták ki belőle a természetes színeket.