Tisztulás és felszabadulás az önbántás helyett

A fejlődés akkor kezdődik, amikor abbahagyjuk a túlbonyolítást, és nem megakasztjuk, hanem megengedjük a dolgokat.
Minap az egyik egyéni konzultáción, miután arról számolt be az illető, hogy mennyire maga alatt van mostanában, megkértem, meséljen nekem egy konkrét esetet, ami ezt a belső élményét érzékelteti. Példaként azt a szituációt hozta, amikor egy, a találkozóról késő üzletfele miatt negyedórát volt kénytelen várakozni egy forgalmas helyen, és ezt rendkívül kellemetlenül élte meg.

- Mi volt ebben a kellemetlen? - kérdeztem.
- Hát az, ahogy ott ácsorogtam egyre elveszettebben, és minden alkalommal, mikor pirosra váltott a lámpa, a megálló autósok mind engem bámultak.

Tudom miről beszélt, volt idő, mikor hasonló helyzetben magam is szorongtam volna. Mióta a letisztulás került az első helyre az életemben, a korábban kellemetlen érzéseket, önbántást, vagy meghunyászkodást kiváltó szituációk szépen fokozatosan megszűntek.

Konzerválódott kirekesztettség

Visszatérve a konzultációra, megkértem, nézzünk rá arra az énjére, aki kellemetlenül éli meg a helyzetet. Nagyon hamar tudott kapcsolódni ehhez a részéhez, hisz a napokban már többször került a felszínre. A kamaszkori önmagát látta, aki nagyon egyedül érezte magát, és emésztette a magány. Érdeklődésemre a hölgy elmesélte, hogy már nagyon korán beállt segíteni a szüleinek, és tulajdonképpen felnőtt módjára vett részt az életben. Hol a szülei konfliktusát kezelte, hol az építkezésen segített, miközben a kortársai önfeledten bontogatták a szárnyaikat, társasági életet éltek, és persze a lányok már nagyban fiúztak.
- Bárhova néztem, mindenki fogta valaki kezét, csak én voltam egyedül.
- És ettől rosszul érezted magad. - foglaltam szavakba az érzéseit, mire könnyes szemmel, magába roskadva, némán és erőtlenül bólintott.

Csodatévő együttérzés

A találkozónk hátralévő részét azzal töltöttük, hogy az eddigi harag és önbántás helyett egyszerűen csak elfogadással, együttérzéssel legyünk a magányos fiatal lány iránt. Aki a megváltozott hozzáállás, az odaadó figyelem hatására annyira felszabadult, hogy a korábbi elkeseredettsége helyén megízlelhettük a hatalmas belső erejét és a magabiztosságát is. Mikor megkérdeztem, most hogyan éli meg a negyedórás várakozást a forgalmas helyen, egyszerűen csak nevetve legyintett:
- Senki nem is figyel! Meg legalább addig is magammal lehetek.

Újjászülető képességek

Az egyik jele, ha egy korábban megakadt énrészünk felszabadul, az erejének érzékelésén túl az is, ha elkezdjük őt idősebbnek, a folyamat beteljesedése esetén pedig velünk egykorúnak látni. Amint ez megtörténik, általában a frissen felszabadult énrészünk tanítani kezd bennünket, és minden olyan belső tudást, látásmódot, erőt szeretne megmutatni nekünk, amit már időszerű megélnünk. Tapasztalatom szerint pont ezek a képességek és minőségek szükségesek ahhoz, hogy újra lendületbe jöjjünk és rálássunk olyan megoldásokra is, amiket eddig a tudatunkból kizártunk.

Egy-egy ilyen felszabadulásnál az a dolgunk, hogy lassabban, körültekintőbben engedjük bele magunkat a mindennapokba, hogy legyen lehetőségünk észrevenni, ha a megújult énrészünk tanítani akar. Az áldásos lelassulásnak és éber figyelemnek hamarosan erősödés és szárnyalás lesz a jutalma.