Egy párkapcsolati minta csodás átalakulása

Adott egy tisztaszívű, kedves lány, aki akkor szól, ha kérdezik, vagy értékes és segítő szándékú meglátását kívánja a közegével megosztani. Élvezet a társaságában lenni, tisztelettudó, talán túlságosan is. Ő mégis rossznak, a környezete számára terhelőnek érzi magát és ezért minden alkalmat megragad, hogy önmagát bánthassa.

Talán te is találkoztál ilyen érthetetlen ellentmondással. Rossz ezt kívülről látni és az ember ilyenkor a szenvedésvágy vastag falaiba ütközve tehetetlen is.

Pióca forgatókönyv

Főszereplőnk - nevezzük Tímeának - az egyik interaktív önfejlesztő csoportomban jelent meg, hogy aktuális problémáját a csoport segítségével dolgozhassa fel.

- Most szakítottam. - mondta szomorúan. Azzal a fiúval, akiről azt gondoltam, ő az igazi.

- Mi történt? - kérdeztem.

Tímea sírással küszködve mesélni kezdett:

- Mindig ez van. Minden jól indul, szeretjük egymást, aztán amikor a saját igényeimről is szót ejtek, elhagynak engem.

- Mikor jelzed az igényeidet?

- Hát pár hónap elteltével, amikor felgyűlik bennem.

- Miért nem akkor, amikor keletkezik?

- Mert azt érzem, így is sok vagyok. - itt már sír.

- Mitől vagy sok? – érdeklődöm, mivel én pont az ellenkezőjét érzem. Hisz ennek a lánynak gyönyörű lelke van, bárcsak bátrabban mutatná a világnak!

- Hát alapból sok vagyok.

- Mikor hitted el ezt a hülyeséget? – kérdezem őszintén érdeklődve.

Ekkor már zokogva meséli, hogy gyerekkorában egy nagymamánál töltött nyaralás alkalmával az idősebb fiú unokatestvére piócának nevezte, pedig ő csak szeretett volna velük játszani. Tímeának ez olyan mélyen és fájdalmasan égett az énképébe, hogy azóta ekörül a bélyeg körül forgott az élete. Pontosabban a párkapcsolataira vetítette rá.

A forgatókönyve szerint ő nem elfogadható, és jelenléte a környezetének teher. Emiatt meggondolja, hogy mikor és miért szólal meg, az igényeit pedig véka alá rejti. Örül, ha egyáltalán valaki elviseli. Párkapcsolatait így eleve alárendelődésre alapozta, ahol szorgalmasan a másik igényeit szolgálta.

Párkapcsolati vonzástörvények

Az önfeláldozás csak az egyoldalú kapcsolatoknak adhat teret. Tudat alatti belső meggyőződése miatt Tímeának esélye sem volt kölcsönösségen alapuló kapcsolatot bevonzani, vagy ha találkozott is erre alkalmas férfivel, az képtelen volt vele kapcsolódni, mert nem akarta őt figyelmen kívül hagyni.

Az önfeláldozásnak csak egyetlen végkimenetele lehet: a fokozódó feszültség és a bűntudattal fűszerezett, ismétlődő veszteség.

Bár Tímeánál szerencsére nem tapasztaltam, de érdemes itt megemlíteni, hogy sokan az időnkénti robbanást a határozottságuk jelének tartják. „Ilyenkor jól az asztalra csapok.” - mondják és ahelyett, hogy az érzéseiket a megfelelő pillanatban felvállalnák, inkább a kapcsolataikat és önmagukat rombolják. Merthogy a belső nyugalom helyett egy-egy ilyen kifakadást követően a  várt megnyugvás helyett a bűntudat jelenik meg. A sok elfojtás felgyülemlett feszültsége mellé, ráadásképpen.

A hamis énkép lefelé húzó spirálja

Az önfeláldozás egy lefelé húzó spirál, ami véget nem érő szenvedést termel. Rengeteg oka lehet, hogy magunkba fojtjuk a szót. (Itt van például egy.) Sokszor el sem jutunk odáig, hogy tudatosítsuk az érzéseinket, vagy meghalljuk a belső hangunkat, a harmóniát adó irányjelzőnket.

Megijedünk az indulatainktól, szégyelljük az örömünket, hárítjuk a dicséretet és elbagatellizáljuk a sikereinket. Ahelyett, hogy kimondanánk, megélnénk, beengednénk, elhinnénk ezeket.

A kivezető út

Rengeteg ember önbecsapásban, felesleges önsorsrontásban él. Az egyetlen kivezető út - és egyben a legfélelmesebb is - ha az önfelvállalást gyakoroljuk.

Tímea az interaktív munkacsoportban az önfelvállalást követően társaitól őszinte visszajelzést kapott, ami aztán erővel táplálta őt. Nem egyből engedte be a támogatást, sokáig kitartóan hárította. Nem illett bele ugyanis abba az életprogramba, amit a hamis énképére alapozva felépített magának. A szerethetőségéhez hosszú évek óta nem volt hozzászokva.

Tímeának azt javasoltam, hogy keresse meg az unokatestvérét, aki önkéntelenül elültette benne ezt a torz berögződést. Mondja el neki az őszinte érzéseit, amit a viselkedésével okozott neki. Nem a meggyőzés és az igaza bizonygatása a cél, hanem a felszabadulásé.

Esetében ezt láttam megoldásnak, amit persze első körben hárított.

Megszólal az áldozat

Tímea végül beleállt a kihívásba. Egy éjjelt ugyan nem aludt, de összeszedve a bátorságát már másnap reggel megírta az régen látott unokatestvérének a levelet. Válasz, reakció azonban nem érkezett.

 „Most már este van, de még mindig semmit nem reagált rá. Fel tudnék robbanni, olyan dühös vagyok, erre nem számítottam, minden más lehetőségre már felkészültem, de arra, hogy válaszra sem méltat...” - kapcsolt be Tímeánál az áldozatiság program. Ilyenkor sokan feladják. Elkönyvelik, hogy őket semmibe veszik és ezen nem tudnak változtatni. E meggyőződésük miatt meg is kapják a sorstól a visszaigazolásokat.

Erős elhatározásból sorsfordulat

Tímea az interaktív csoportmunka hatására erős elhatározást hozott. És ez, ha tettekkel és kitartással is társul, akkor megváltoztatja a sorsot.

Másnap örömhírről számolt be, unokatestvére válaszolt és felvették egymással a kapcsolatot.

„Képzeld sikerült beszélnünk! Tegnap visszajelzett, hogy csak most látta az üzenetemet, mivel ugye nem vagyunk ismerösök.” Ennyit az áldozati berögződés hitelességéről. 🙂

„Minden erőmet es bátorságomat összeszedve, sikerült teljes egészében elmondani neki az érzéseimet, ahogy azt az interaktív munkacsoportban megbeszéltük. Minden reakcióra fel voltam készülve, csak erre az egyre nem, hogy ennyire jó fej lesz. Jól esett, hogy megértő közeg volt és úgy érzem, bátrabban fogok a jövőben beleállni egy konfliktusba.”

Úgy tűnt, mintha ő már ezen nagyon sokat gondolkozott volna, mert egyből tartalmasan reagált is rá, és megköszönte, hogy én léptem ezt meg, és hogy őszinte voltam. Elmondta miért viselkedett úgy velem régen, nem ellenem irányult, hanem a szigorú szülei ellen lázadt folyamatosan. Most már értem a működését, és elfogadtam a helyzetet.

Remegett a hangom, meg minden végtagom közben, de aztán a végére sikerült megnyugodnom. 🙂 Azt mondta, neki is sok év volt, mire feldolgozta a gyerekkorunkat, és hogy pozitív neki, hogy én is itt tartok már.

Megbeszéltük, hogy mi nem szeretnénk betegséget kreálni magunknak, ezért most elengedjük az egész nyomást és a sérelmeket. És minden jót kívántunk egymásnak.

Úgyhogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. Köszönöm a támogatásodat!”

Mondanom sem kell, Tímea sorait könnybe lábadt a szemmel olvastam!

Tímea élete megváltozott. Bátorságának köszönhetően megélhette a felszabadulást és a férfiakkal való kapcsolatában már nem kell felvennie a meghúzódó fél szerepét. Most már van mintája az érzései és az esetleges konfliktus felvállalására. Kimondhatja, ami megszületik benne és az igényei természetesek. Persze ezt az új működést továbbra is kitartóan gyakorolnia szükséges.

Csupán attól, hogy önfelvállalást gyakorolt, létrejött a rossz minta átírásának folyamata először az interaktív csoport biztonságos közegében, majd a külvilági játszótéren is. Felszabadult és most már hozzáférhet a belső erejéhez.

Új alapokra épül az élete.