Segítség! Extrovertálttal élek introvertáltként!

Mi jut erről egyből az eszünkbe? Hogy ez bizony szívás. (Az introvertáltaknak legalábbis.) Méghozzá hatalmas nagy szívás. Nap, mint nap élesített aknákon járkálunk, libikókán egyensúlyozunk és megpróbáljuk a lehetetlent: szívszintű kötődésünk közepette megtalálni az egyensúlyt a két, merőben ellentétes igény között.

Nem egyszerű feladat és talán teljesíthetetlen is lenne, ha egyéb értékrendjeink nem egyeznének.

Kihívás az élet…

…szokták mondani, és a mondásnak nagyon is igazat tudok adni. Esetünkben ez a személyiségbeli különbözőség az ütközőpont, másnál meg más, a lényeg, hogy miközben szorgosan rójuk az évköröket és az életszakaszainkkal járó természetes átalakulási utat, jó esetben folyamatos fejlődésben is vagyunk a párkapcsolatunk által. Én például valószínű ki sem dugnám az orromat az elefántcsont tornyomból, ha nem kellene a hivatásom kapcsán kommunikálnom és ne lenne extrovertált igényekkel megáldva a párom. Kimozdít a kényelmi zónámból és megteremti számomra a nyitottságot.

Különbözőségek a figyelemkapacitásban

Míg az introvertáltnak nem csak kényelmes, de egyenesen létszükséglet a nagy mennyiségű csend és hogy zavartalanul a saját gondolataival lehessen, addig egy extrovertált akkor is beszél, amikor annak se célja, se értékes tartalma nincsen. Legalábbis egy introvertált szemében....

Egy extrovertált ezt egész másképp látja, hisz számára a rá irányuló figyelem egyenesen mennyei manna. Nincs is ezzel gond egészen addig, míg nem az extrovertált az introvertáltból akarja ezt a figyelmet kisajtolni. Mondjuk mert a karácsonyi szabi miatt közel két hétig mindketten otthon vannak és nincs minden nap 8 órányi ingert biztosító munka és a délutáni edzések is szüneteltetve vannak. Vagyis az extrovertált fizikailag sincs lefáradva! Így az extrovertáltat a sokasodó figyelem-, és társas kapcsolódási igénye fokozottan arra készteti, hogy introvertált párja figyelmét a megszokottnál is nagyobb mértékben birtokolja.

Amit pedig az extrovertált jófejségnek és ártatlan kapcsolatfelvevésnek gondol, az az introvertáltnak percenkénti semmitmondó kérdések, és érdektelen helyzetjelentések sorozata, amire az “aham..”-nál meg az “ühüm..”-nél nincs értelmesebb válasza. A csendet és a feje körül létrejött kellemes gondolatbuborékot viszont szétpukkasztja, így vége az introvertált belső nyugalmának.

Van egy ismert mondás, amivel mélyen egyet tudok érteni:

Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.

Tuti, hogy nem csak sokat tapasztalt bölcs, de inrtovertált is volt Mahatma Gandhi!

Hova bújjak?!? 

Kérdeztem őszintén magamban, amikor magas figyelemigényű társam vadászatra indult az alig több, mint 60 négyzetméteres lakásban, és semmi esélyem nem volt a menekülőutakra. Ott körözött, mint zsákmánya körül a vadászó cápa és szűretlenül ontotta a rengeteg megjegyzést, kérdést, zizgő csicsergést, én pedig a béke oltárán feláldozva magamat szépen lassan ebbe belehaltam. (Tanulság: csak a hosszútávon fenntartható béke számít igazi békének! + még energikus állapotban kell jelezni az énhatárokat)

Igen, egy introvertált így éli meg belül a folyamatos, szünetmentes kapcsolódást és ingert! Fárasztja a felszínes beszélgetés még akkor is, ha szereti a partnerét. Energiakészletét hamar lecsapolja a figyelmének ajándékozása és mindezeket igencsak korlátozott ideig bírja.

Mert az introvertált mélyen képes figyelni!

Beszélgetőpartnerétől minden egyes rezdülést, gondolatot, érzést befogad és a figyelmét teljes mértékben odaadja. Szívesen keresik a társaságát, hisz ő a két lábon járó értő figyelem, kinek energiája magasba emeli a lelket. Csakhogy ez a képessége a veszte is lehet, mert az érzékeny introvertáltnak ezt az odaadást valamikor ki is kell pihennie. Nem lehet huzamos ideig csend és feltöltődés, vagyis énidő nélkül ezt büntetlenül űznie, mert óhatatlanul kimerültség és betegségek jelentkeznek.

Amit még megtanultam érzékeny introvertáltként, hogy az a bizonyos buborék, amit magunk körül szeretünk tudni, bizony időnként megtelik feszültséggel is, amit erőnléti testmozgás és a csend kombinációjával tudunk csak hatékonyan kiüríteni. Egyébként a benne cikázó kisebb-nagyobb villámok bennünket bántanak és lehetetlenné teszik a minőségi énidő létrejöttét. Már készen is van a lefelé húzó spirál, amiből nehéz káros következmények nélkül felébredni!

A kutatások szerint még az agyunk is másképp működik!

Az extrovertáltak agyának állandó külső stimulációra van szüksége, mivel ekkor több jutalom inger éri. Ezért kívánják a zajt és a (sokszor felszínes) külső ingereket az egyensúlyuk érdekében. Az introvertáltak viszont épp, hogy kerülik a túl sok ingert és inkább csendesebb környezetben érzik jól magukat.

Az introvertáltak agykérgi aktivitása ugyanis eleve magasabb, mint az extrovertáltaké, és mivel az ő agyuk is az egyensúlyra törekszik, kevesebb ingert képesek fogadni. Helyette alaposabb megfigyelők, mélyérzésűek, a mély és tartalmas beszélgetéseket kedvelik és ha már párkapcsolatról van szó, hűségesebbek is.

Tehát nem holmi introvertált hisztiről van szó, hanem eltérő biológiai működésről.

Kapcsolódási útravaló

Akár introvertált vagy, akár extrovertált, ha az alábbiakat szem előtt tartod, már sokat teszel a kiegyensúlyozott párkapcsolódásért:

1.) Egy introvertáltnak létfontosságú a csend és a magával töltött idő! Ennek megteremtése nem önzőség a részéről, hanem létszükséglet. (Tehát ez a szokása nem lehet szekálás tárgya!) Ha ezt megvonja magától, vagy mások lehetetlenítik el, akkor kibillen az egyensúlyából és feszült, idővel pedig beteg lesz. Ezért ha nyugodt és odaadó társat akarsz magadnak, akinek te vagy a világon a legfontosabb hagyd, hogy töltekezzen a számára legmegnyugtatóbb módon. Vagyis egyedül.

2.) Az extrovertáltnak a rá irányuló figyelem és az ingerekben gazdag élet szükséges a kiegyensúlyozottsághoz, amihez a társas élet elengedhetetlen. Egy extrovetrálttól ezt megvonni a szárnyai levagdosásával és a bebörtönzésével egyenlő.

Vagyis vegyes párosnál nem fog hosszútávon (meg röviden se) harmóniát okozni a "mindent együtt csinálunk" párkapcsolati minta. Ezért ha introvertráltként egy extrovertáltba szerettél bele és magadban féltékenységi hajlamot fedezel fel jobb, ha a felszámolásához minél előbb segítséget keresel!

3.) Egy introvertált képtelen az extrovertált inger-, és figyelemigényét egyszemélyben kielégíteni, ugyanis mielőtt ez megtörténhetne, olyan mértékú szeparációba menekül, hogy nincs az az ember, aki a kiépített falain áttör. Rosszabb esetben az introvertált kiég.

4.) Saját szükségleteit mindenkinek magának kell kiismernie, kikísérleteznie és azokat kommunikálnia a megfelelő személye felé.

Ha ők ketten alkotnak egy párt, akkor a harmonikus közös élet csak nagyfokú elfogadás és egymásra figyelés árán lehetséges, amihez az érintettekhez igazodó, világos együttélési szabályok szükségesek. Lényeges, hogy a közösen megalkotott szabályok olyanok legyenek, melyben az introvertáltnak nem kell behódolnia a számára természetellenes elvárásoknak, az extrovertált pedig egy számára megfelelő mennyiségű ingert biztosító életformát, hobbitevékenységet alakíthat ki magának.

Közös életükhöz az átlagoshoz képest nagyobb bizalom szükséges, ahol az introvertált úgymond elengedi a nagyvilágba a párját, amíg ő a sajátjából meríti az energiát, hogy a megfelelő pillanatban megteremthessék egymással a minőségi kapcsolódást.

Ez pedig tanulás. Folyamatos, megállás nélküli tanulása önmagunknak és a választott társunkkal való kapcsolódásnak.

Te ismered az igényeidet? És a párodét? Ki is mondjátok ezeket?