Rejtőzködő hiperérzékenyek

Meg volt róla győződve, hogy őt a hiperérzékenységnek még csak a szele sem érinti. Mikor olvasott erről a lelki beállítottságról semmiben sem ismert magára, és el is határolta magát a témától. Nem ő az egyetlen, akiről az egyéni konzultáción aztán kiderült, azért akad az élete, mert ideje a gyönyörű érzékenységet rejtő páncélokat levetnie.

Szégyen, mint hívó szó

Főszereplőnk - nevezzük Lillának - a szégyenpecsétek leoldását célzó, tematikus egyéni konzultáció miatt keresett meg. Hamar érzékelhetővé vált, hogy jók voltak a megérzései, tele van szégyenpecsétekkel, melyek energetikai lenyomatai úgy virítottak a szemem előtt, mintha magát egy karácsonyi égősorba csomagolta volna. Ahogy közelebbről is szemügyre vettem a kialakulásuk okát, egyből kiderült, hogy mindegyik saját gyártmány. Tapasztalt szemem egyből tudja, ilyet csak egy hiperérzékeny csinál! Akinek szívbéli küldetése, hogy boldog legyen az őt körülvevő világ, és ezért kimagasló áldozatokat képes hozni, lemond a saját boldogságáról is.

Tudatosság híján önmagunk ellen forduló fegyver

Ezek akár minden kisgyerekre érvényesek lehetnek. Egy hiperérzékeny törekvései abban különböznek, hogy a környezetükben megjelenő gondolatokra és érzésekre már akkor reagálnak, amikor a másik még fel sem fogta azokat. A hiperérzékenyek ugyanis nem egyszerűen jelen vannak a másik tarsaságában, hanem egyenesen eggyé is válnak azokkal. Átveszik a terheiket, csakhogy ne lássák szenvedni őket.

A környezet tudattalan mechanizmusaira is érzékenyen reagálnak, és mindent megtesznek azért, nehogy kellemetlenséget okozzanak azzal, hogy puszta lényükkel, tisztaságukkal, nyitottságukkal tükröt tartanak a másiknak.

Így inkább lemondanak a saját lehetőségeikről és a haladásról is. Önkent alkotnak sorsközösségi fogadalmakat, és ezzel lekötik magukat olyan szürke energiaterekbe is, ahol az eredeti élettervük szerint keresnivalójuk sem lenne. A hiperérzékenyeknek legfontosabb feladatuk, hogy ebből a hibás működésből felébredjenek, és megtanulják jól használni a nem mindennapi képességeiket.

Mindezeket megosztottam Lillával is, aki egyből mesélni kezdett arról, milyen mélyen elrejti a véleményét és tudását még a család és a barátok előtt is, és mennyire az a természetes számára, hogy másokhoz alkalmazkodjon. Az általam feltárt információkban visszaigazolásokra lelt a saját működésével kapcsolatban, és bár elsőre meghökkentő szembesülést élt meg, egyfajta nyugalom is megszületett benne, hogy végre változtathat ezen.

Jól használva áldás!

Lilla elérkezett abba az életszakaszába, amikor az élete minden más területe sínen van, és immár az életküldetésének kibontakozása van soron. Ehhez viszont szüksége van azokra a belső erőforrásaira és hozott személyiségjegyeire, melyeket a túlzott megfelelés miatt egészen idáig lefojtott.

Nem is kis erővel, hisz a szégyenpecsétek már a gondolati síkon megjelenő belső igények esetén is működtek. Elmondhatjuk, hogy Lilla meglehetősen alapos és precíz munkát végzett, ügyesen használta maga ellen a veleszületett képességeket. Az előttünk álló közös munkában azt fogja megtanulni, hogyan lehet ezt JÓL alkalmazni.

Nem létező hiány

A szégyenpecséteket és azok hatásait már el is kezdtünk visszafejteni, és hogy könnyebb dolgunk legyen, találkozhatott az eddig veszélyesnek titulált, és ezért elfojtott énrészével is, aki lenyűgözte a higgadtan magabiztos megjelenésével, színgazdagságával, az újításra képes bátorságával és megingathatatlanságával. Pont azokban erős, amit Lilla hiányolt magában, és amit az idő előrehaladtával egyre zavaróbbnak tartott.

Mert a lélek hál'Isten így jelez, hogy nem tudunk letenni a legfélelmetesebbnek tűnő vágyainkról sem, és fájóan szürkének érezzük a kiteljesedésre váró lélekrészeink nélkül az életünket.