Halogatás, mint munkaköri kötelesség 

Avagy aki az univerzummal működik együtt, jobb, ha erős idegekkel és annál is erősebb belső hittel áll neki.

Minden egyes műhelymunka és előadás egy alkotás, egy új rendszer létrehozása. Az elmúlt 10 évben több, mint 100 különböző ilyen rendszert alkottam meg, ahol megadott időkereten belül adtam át az érdeklődőknek azokat a felismeréseket és közvetített tanításokat, melyeket előtte hónapokban a magasabb intelligenciáktól kaptam.
Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy a "kapott tanítás" egy sima diktálás, és én csak gyorsan leírom a füzetembe az információkat, elmondom, hogy vérverejtékes munka. Ugyanis minden műhelymunkát a saját megakadásom inspirált, vagyis a tiszta információkért a saját belső démonaimmal kellett megküzdenem, hogy a kivezető útra, az univerzumtól kapott segítségre nyitott legyek.

A hit próbája

Mint mindenkinek, nekem is ijesztő a börtönfalaimat lebontanom, és egy addig ismeretlen világra a félelmeim ellenére nyitottá válnom. A rálátásra és a tanítások fogadásara alkalmassá kell válnom, ami rengeteg önmeghaladást, vakfoltokkal való szembenézést, kérdezést kíván, és a válaszok, jelek, apró mozaikok megfigyelésével, tűpontos összeillesztésével érhető el. És a teljes rendszert sosem akkor látom át, amikor a programot meghirdetem, hisz az utolsó mozaikkockák kivétel nélkül a legvégső pillanatban kerültek a helyükre. Úgyhogy az univerzummal együttdolgozni a hit próbája is egyben.

- Képes vagyok-e átadni magamat egy rendszernek, miközben a nevemet és arcomat vállalva viszem vásárra a bőrömet?
- Hiszek-e magamban annyira, hogy minden szükséges információt lehozok a kellő pillanatban?
- És végül: Hajlandó vagyok-e a helyén kezelni magamat, vagyis elfogadni, hogy nem én vagyok a középpontban? Mert én csupán egy eszköz vagyok ahhoz, hogy teljesüljön az univerzum akarata, és eljusson a lehetőség azokhoz, akik méltóak és felkészültek a befogadására.
Bár sokáig inkább csak ösztönösen, de mindvégig ezek fényében dolgoztam ki a műhelyeket, és így végzem a dolgom a Fényes út® Mentorprogrammal kapcsolatban is.

Ahogy a főnök óhajtja...

Igaz, ez együttjár azzal, hogy mindig az utolsó pillanatban készülök el a dolgokkal. Hiába teszem szabaddá magamat korábban, csakis az univerzum szerint ideális időben látok rá a témára, egy perccel sem korábban. Így megtanultam, hogy a többi napokon és időszakban az a dolgom, hogy pihenjek és jól érezzem magam, az sem baj, ha csak ábrándozom, és majd csak az utolsó pillanatokban dolgozhatok azon, amit vállaltam. Szoktam is mondani, hogy egyetlen főnököm van, de az elég idegtépő tud lenni.
A célegyenes előtt persze rendkívül feszít ez, de akárhányszor kiborulok azon, hogy másnap kell átadnom amit még át sem látok teljesen, a párom mindig mosolyogva nyugtázza: "Hisz mindig ez van, te így működsz."

Itt a felmentés a halogatásra!

Megnyugtató volt olvasnom egyik kedvenc íróm, Adam Grant Eredetik című könyvét, melyben hosszan taglalja a megfelelő időzítés és a halogatás témáját. Kutatásaiból kiderül, hogy a halogatás a kreatív gondolkodók és a kiváló problémamegoldók általános szokása. Még azt is megállapította, hogy a kreatív gondolkodók álmosan nyitottak a tiszta információkra, így az éjszakai baglyok a reggeli órákban, a korán kelők pedig késő délután teljesítenek jobban. Jómagam mindig az esti és az éjszakai órákban alkotom, amikor már elég fáradt vagyok és nem zavar a város – energetikai - zaja.

Grant többek között a világ egyik legcsodásabb felfedezőjét, Da Vincit is vizsgálta halogatás témában:
„Da Vinci mintegy 15 évet szentelt Az utolsó vacsora ötletének kidolgozására, miközben több más projekten is dolgozott. A festmény története egy padon üldögélő alakokat ábrázoló vázlattal kezdődött. Tizenkét év múlva ez szolgált a híres alkotáson az asztalt körbeülő 13 ember újszerű, horizontális ábrázolásának az alapjául. Noha Da Vincit magát gyakran elkeserítette a halogatás, felismerte, hogy az eredetiséget nem lehet siettetni. Megjegyezte, hogy a zsenialitással bírók gyakran akkor teljesítik a legtöbbet, amikor a legkevesebbet dolgoznak, mivel ilyenkor gondolják ki a találmányokat és formálják meg az elméjükben a tökéletes ötletet.”