Ági évente pár alkalommal keres fel, amikor valamely témában tisztánlátásra, lendületre van szüksége. Pontosan emlékszem arra a júliusi napra, amikor egy ilyen találkozó alkalmával megemlítette, hogy a párjával babát terveznek. Régóta követem és segítem az életét, így felettébb örömmel töltött el a szintlépés. A közvetítés során nagyon hamar visszaigazolás érkezett, hogy Ági számára valóban a gyermekvállalás a legidőszerűbb életfeladat.

A születendő gyerek lelke is örömmel mutatta magát nekünk, és meglepően részletes instrukciókkal örvendeztette meg Ágit azzal kapcsolatban, hogyan lehet jó anyukája és milyen személyiséggel, képességekkel lesz megáldva.

Helyet a babának!

Mint oly sokszor az anyaság előtt álló hölgyeknél, Áginál is azt jelezték az energetikai történések, hogy a zsúfolt életébe helyért kiált a leszületni vágyó lélek. Ági hatalmas erőbedobással élte a mindennapokat, mind fizikai tettek tekintetében, mind mentálisan, és észrevétlenül háttérbe szorította magában a befogadó, lágy, nőies aspektusokat. Ezáltal pedig az anyaság megvalósulását is akadályozta.

Dolgoztunk visszahúzó szimbiotikus kapcsolat átalakításával, ikervesztés feldolgozásával és a petefészkek energetikai tehermentesítése is része volt a folyamatnak.

A rettegett születési rendellenességek

Amikor pár hónap múlva újra időpontfoglalást láttam Ágitól a digitális naptáramban, örömmel nyugtáztam, hogy ez bizony már Boldog Gyerek Program. De, mint kiderült, sajnos nem volt túl örömteljes a találkozásunk apropója.

Ági ugyanis rettegett. Nagyon. Aggódott éjjel, aggódott nappal és félelmek gyötörték, hogy a méhében fejlődő gyermeke betegen, valamilyen születési rendellenességgel jön majd a világra.

A mindig magabiztos és harmonikus kisugárzású Ágira rá sem ismertem. Szorongással teli, bizonytalan kismamát láttam. A megszokott, belőle áradó erő helyét a “Mi lesz, ha beteg lesz?” gyötrő gondolat vette át, szétzilálva ezzel Ági fókuszát.

„Nem szeretnék paramami lenni, nem szeretném a gyerekemet az aggódásommal megfojtani! – mondta.

Megjelent bennem egy érzés, hogy Ági nem önmaga. Az anyaság beköszöntével valaki más gondolatait, érzéseit, életét kezdte el élni és ennek most fontos utánajárni.

Az egyetlen mondat, mely megzavarta két generáció anyaság mintázatát

Amikor ilyen látványosan veszíti el magát valaki, az öröklött minták háza táján kezdek el nyomozni. Ági esetében is így tettem, és nagyon hamar 2 generációval korábbra érkeztünk meg. Amikor Ági édesanyja várandós lett vele, és ezt a családdal közölte, a nagymama reakciója a félelemről szólt: „Most akkor aggódhatok 9 hónapig!” - mondta.

Vagyis anyai ágon az anyasággal kapcsolatos öröklött minta szerint a várandósság, az anyaság, és persze ebből kifolyólag a gyerek, egyenlő az aggódással. Ezek után senki ne csodálkozzon, ha elmarad a felhőtlen boldogság és anyai örömérzet.

A konzultáció 50. percében aztán Ágiba belehasított egy újabb felismerés, mely még közelebb hozta számára a minta jelenlétét. Elmondása szerint kislánykorában rengetegszer hallotta a nagymama sokszor ismételt mottóját:

„Addig nem tudod mi az aggódás, míg anya nem leszel!”

Hiába van Ági abban a szerencsés helyzetben, hogy az édesanyja és a nagymamája is komoly energiákat fektet önismereti munkába, - így neki már nem kellett az aggódó reakciókat közvetlenül megtapasztalnia - a kislányként gyakorta hallott mondat, mint öröklött igazság lépett életbe, mikor várandós lett első gyermekével.

Ami a tényfeltáró mélytudati munka nélkül örök akadály maradt volna

A meditációs térben minden megjelenik, amivel az adott témában dolgunk van. És ebben a térben nem csupán az anyai nagymama volt jelen, hanem az apai is. Megkérdeztem Ágit, mit érez, ha ránéz.

- Együtt érzek vele..., sajnálom. – mondta tompa hangon.

A sajnálat olyan kötőanyag, mely egy egész életre foglyul ejtheti azt, aki így érez. Sorsközösségi fogadalmakra késztet, és legtöbbször együtt szenvedést eredményez. Sajnos Ági esetében is ez volt a helyzet. Rengeteg érvet kellett felsorakoztatnom ahhoz, hogy Ági a nagymama szenvedő sorsához való hűség helyett, legalább fejben önmagát válassza. Pedig Ági tiszta lelkű és intelligens, tudatosan esze ágában nem lenne feláldozni önmaga és születendő gyereke életét.

Akkor a mélytudati munkában vajon mégis miért ragaszkodik a nagymama terheihez? Nos, épp a tiszta lelkű, érzékeny, nyitott és befogadó emberek – főként gyerekkorban – vannak kitéve a sajnálat általi kötéseknek. Energetikai történések ezek, amiből a domináns résztvevő csak annyit érez, hogy élvezi a gyerektől kapott odaadó figyelmet. A gyerek pedig szeret elégedettséget okozni a szeretett személynek, és ez az ösztönös odaadás okozza a későbbi fennakadást. Ha ez rendszeresen és hosszú időn keresztül fennálló helyzet, akkor a gyerek alap működésévé válik az adott illető felé irányuló elköteleződése és ezáltal a terhek közös cipelése.

Mint megtudtam, a nagymama ekkor már 8 éve nem volt az élők sorában, Áginak mégis napi szinten volt a gondolataiban. Ez is egy újabb jel a kötés létezésére.

Egy fogvatartó kötés – pláne egy eltávozottal – semmi esetre sem előrevivő, hisz akadályoz a szabadságunkban. Mint kiderült, a nagymama ráadásul a nőiséget, sőt az egész életet szenvedésnek tartotta. E meggyőződés szerint élt, és ezt is teremtette magának. Ennek tudatában még inkább halaszthatatlanná vált Áginál a ragaszkodás felszámolása.

Beárnyékolt várakozás, ijesztő vizsgálati eredmény

Mivel a belső hárítás az apai nagymama szenvedés programjának elengedésével kapcsolatban volt erősebb, Ági először az anyai nagyszülő "a várandósság = aggódás" öröklött mintájának intett búcsút szertartás formájában. Még a konzultációnk estéjén átesett rajta.

„Nagyon jó érzés volt, tényleg éreztem, hogy megtört a minta! Köszönöm szépen a noszogatást.” – írta.

Másnap várt rá az a bizonyos vizsgálat, mely megállapítja a rendellenesség kockázati szintjét. Ránéztem reggel Ági energiáira és sajnos még nem láttam tisztának. Több idő kellett volna...

Délután érkezett az üzenete, melyben beszámolt arról, hogy a vizsgálat eredményeképpen megemelkedett kockázati minősítést kaptak. Az orvosok méhlepény biopsziát javasoltak.

Nem volt jó hír, de a reggel tapasztalt állapot miatt számítottam erre. Túl nagy terhek ezek, hogy pár óra alatt felszabadulhasson belőle. Viszont rendelkezésünkre állt még 5 nap, hogy Ági kézbe vegye a saját és a gyermeke sorsát.

A megoldáshoz vezető irány

Ági a konzultációnkon elsajátított egy olyan állapotot, mely az eredeti, természetes működését állítja vissza. Ahol nincs aggódás és bizonytalankodás, helyette a tisztán látás, tisztán érzékelés, a stabilitás és az élet lehetőségeibe vetett hit dominálnak. Ez a teremtő erőnk harmonikus felhasználásának is az alapja, ezért a Teremtés Műhely első részét is ennek a képességnek a visszaépítésével indítottam.

Ági innentől kezdve a félelem, az aggódás, a negatív gondolatok megjelenésekor minden alkalommal - mint ellenpólust - kiépítette magában ezt az állapotot. A biopszia előtti napon elvégezte az apai nagymamával kiépített sorsközösség felszámolására alkalmas szertartást is, mely kifejezetten nagy hatással volt rá.

„Megcsináltam a másik szertartást is, és nagyon feltűnően érzem a hatását! Reggel a rezgésszintet emelő meditációval (megj.: ez minden átalakulási út tartozéka) indítottam a napot, ahol azt láttam, hogy egy erős lánccal van körbe tekerve az egész testem. Ezt a meditációban sikerült lerobbantanom magamról. Már ez is nagy megkönnyebbülést hozott. Délután pedig megírtam a levelet az apai nagymamámnak. Volt benne egy olyan mondat, hogy

„Te a szenvedést választottad, de én az örömöt választom!”

Amikor ezt leírtam, szabályosan összerezzentem, hogy EZT MÉGIS HOGY KÉPZELED? Nagyon meglepő felismerés volt!”

Örömhír a láthatáron

A szertartás további részét is elvégezte Ági a kapott instrukciók alapján, mely a kedvenc erdőszélén kapott helyet.

„Hazafele jövet már egész más gondolatok és érzések voltak bennem. Sokkal békésebb és stabilabb vagyok azóta. Eldöntöttük, hogy megcsináltatjuk a plusz vizsgálatot, amit javasoltak. Így biztosan fogjuk tudni, hogy minden rendben és végre felhőtlenül élvezhetjük a babavárást. De már ezt is sokkal kiegyensúlyozottabban kezelem, egészen nyugodtan várom a vizsgálatot és érzem, hogy minden rendben lesz.”

Ági többször átadta magát a rezgésszintet emelő meditáció jótékony folyamatainak, melynek hatására egy nagyon szép tanítás érkezett hozzá:

„Egy mélyről jövő érzés fogalmazódott meg, miszerint egy egészséges gyermek az élet legnagyobb ajándéka. És most már szép lassan kezdem elhinni, hogy ezt az ajándékot nekem is szabad elfogadni.”

Ági legközelebbi üzenete már az örömhírrel érkezett: „Megvan a teszt eredménye! Egészséges kisfiút várunk! 😊”

És azóta a baba is megszületett! Ági immár boldog anyukaként éli a mindennapjait, és családja szeretetteljes, odaadó támogatását élvezi. A kisfia pedig köszöni szépen, makkegészséges.

A családi minták nem kőbe vésett szabályok!

Ági története tanulsággal szolgálhat arra nézve, milyen könnyedén befolyásolják az életpályánkat a gyerekként ért hatások. Azonban ne felejtsük el, a családi minták nem kőbe vésett szabályok! Azok az élethelyzetek, melyeket az előző generációk félelemteli szenvedésként éltek meg, átírhatod és már pozitív előjellel adhatod tovább a saját gyerekednek. Ahogyan Áginak is sikerült megállítania a boldogtalanságot okozó öröklött mintát, és generációk óta először élvezni tudta a saját várandósságát.

Megfelelő elszántsággal és speciális segítséggel bárki terelheti élvezetes mederbe a saját és gyermekei éltét.