Ami az első óta is változatlan

A napokban eszembe jutott az az élmény, mikor először kért tőlem segítséget általam ismeretlen ember - méghozzá pénzért. Először fektettek belém bizalmat úgy, hogy – bár ismerősétől hallott rólam - előtte soha nem találkoztunk.

Sosem egyedül!

Egy segítőnek mindig sarkalatos pont az első ilyen ügyfél. Bízok-e magamban, a tudásomban annyira, hogy felelősségteljesen beleálljak a feladatba? Érek-e annyit önmagam szemében, hogy ne ingyen, hanem ellenszolgáltatásért cserébe szánjak időt valakire? Emlékszem, nekem zabszem sem fért a fenekembe! Mivel magamban még nem bíztam, de hajtott belülről a küldetéstudat, minden erőmmel a segítő mestereimre támaszkodtam. Olyan erővel hívtam őket, hogy szerintem egy óriás tengeralattjárót is képes lettem volna megmozdítani az irántuk érzett hitemmel. Nem volt más választásom, hisz nem éreztem magamat elég felkészültnek.

A kisgyerekes anyuka depresszióval küzdött, és az erőteljes gyógyszerek mellett is egyre ijesztőbb tüneteket produkált, ráadásul az orvosságok mellékhatásai is nyomot hagytak rajta. Életuntság, naphosszig tartó mozdulatlanság, az élet iránt tanúsított teljes érdektelenség jellemezte már hosszú ideje. A férje kísérte, akin látszott, mindent megtenne azért, hogy újra visszakapja a feleségét.

Itt kezdődött, azóta is tart

Akkor még semmiféle ismeretem nem volt az emberi működésről, és "csupán" energiákat közvetítettem. Emlékszem, épp ezzel a hölggyel való munka alkalmával jöttem rá, hogy a tudatommal is prímán képes vagyok mozgatni az energiákat, nincs szükségem semmiféle felesleges bohócmutatványra, széttárt kezekre, csettintgetésre, színdarabba illő jelenetekre. Itt hagytam el először a tanult utat, és egyszerűsítettem le a folyamatokat, ami azóta is szerves része a hitvallásomnak.

És hogy mennyire működött az is jelzi, hogy csupán egy-két találkozót követően az első igazi ügyfelem a depresszióra szedett gyógyszeradagját először csökkentette, majd teljesen le is tette. Kivirult, és a férje legnagyobb örömére ismét élet költözött belé.

Jókor jött visszaigazolás

Akkor még nem tudtam dolgozni a szemléletén, ami ma már a munkámban evidens cél, csupán újra kapcsolódásba hoztam az eredeti energiáival, a forrásával, a számára ideális és előrevivő működésével, és persze a segítőivel. Onnantól pedig tőlem függetlenül is zajlottak a rendeződések, nagyon gyorsan magára talált, és egyre magabiztosabban állt bele a saját életébe. Lett türelme a gyerekéhez, igénye a csinos öltözködésre, és az azelőtti ágyban gubózás helyett a napjait már tartalommal töltötte meg.

A gyors változást látva alig hittem a szememnek! És mivel senki mástól nem kért segítséget, csak én voltam új tényező az életében, nem maradt más választásom, mint tudatosítani, hogy a munkámmal valóban hatást gyakorlok az emberekre.

Az alázat ajándéka

Amiért annyit tanultam, annyi sok áldozatot hoztam és rendre meghaladtam magam, annak látható és megkérdőjelezhetetlen hatása immár kézzelfogható volt számomra. Persze nem magamnak tudtam be a sikert, hanem annak a sok támogató és gyógyító energiának, melyet az univerzum rendszeréből közvetítettem a találkozók alatt.

Az addigra a hátam mögött lévő sokéves tanulás, a fejlődés érdekében tett rengeteg munka és lemondás, azért volt szükséges, hogy alkalmas legyek minderre. Hogy jogosultságot kapjak az információkhoz és az energiákhoz való hozzáférésre, a láthatatlan világban való tájékozódásra, a Nagymesterekkel végzett együttműködésre.

Ami változatlan és ami változott

A legszebb felismerésem most mégis az, hogy ezek mit sem változtak az elmúlt 10 évben. Minden egyes egyéni konzultáción azóta is ott vannak, és iránymutatást adnak, segítenek, gyógyítanak. Arra használnak, hogy hozzáférjenek azokhoz, akiknek segítség szükséges a támogatásuk befogadásához. Merthogy mire felnövünk, sajnos ebből a befogadó képességünkből sokat veszítünk.

Ahogyan anno, akár most is nevezhetném a konzultációkat egyéni közvetítéseknek. Csak mára már a beszélgetés alatt úgymond mellékesen indítom el az energiákat az erre létrehozott energetikai térben, miközben mindent megteszek, hogy a tőlem segítséget kérőt hozzáállásban, szemléletben is megnyissam saját maga legjobb verziójára. Igaz, erre már nem szükséges órákat készülnöm, ahogyan egykor, és jóval gyorsabb, sokrétűbb is a folyamat, valamint szélesebb is a paletta, amihez hozzáférek az univerzum erőforrásaiból, attól még a főnököm ugyanaz. És azok a Nagymesterek, mint munkatársaim és kísérőim mind itt vannak, velem maradtak, és faradhatatlanul tágítják tovább a határaimat.